Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Fogyasztói mentalitás vagy odaadó szeretet – 2021.11.22.

1./ A fogyasztói társadalom alaptétele: dolgozz többet, hogy többet fogyaszthass.

A jólét hajszolása elválaszthatatlan a fogyasztói mentalitástól. A jólét hajszolásának előbb-utóbb mutatkoznak testet és lelket károsító következményei. A túlhajszoltság, a szakmány- és több műszakos munka, a mozgáshiány és a tartós stressz következtében romlik mind az egészségi, mind a lelki állapot. Ezúttal csak a lelki károkra kívánok kitérni, mert erről kevésbé hallunk.

A fogyasztás azt jelenti: elvenni, felhasználni; a szeretet viszont adni, megosztani akar, oda akarja adni magát. A fogyasztó ember messzemenően képtelenné vált a szeretetre. Aki csak fogyasztani és venni akar, képtelenné válik az adásra, az áldozatra, a megosztásra. Ez a fogyasztó ember ezért képtelen az olyan eszményekre, amelyek az élet odaadását követelik meg. Képtelen lesz az igaz szeretet tartós kötődésére, képtelen lesz a hűségre. Ahol azonban a szeretet, az eszmények és a szellemi értékek megsemmisülnek, ott megfullad a szellem. Ott az ember materialistává válik. Ott meghal a hit és a vallásosság is. Mert Isten a Szeretet (1 Jn 4,8). Ha az ember képtelenné válik a szeretetre, akkor képtelen a hitre és a vallásosságra is. Így mérgeződik meg a mai ember lelkileg; a Gonosz munkálkodik benne, és ez már nem is tűnik helytelennek, nem zárják ki a társadalomból; így a méreg meg is marad az emberben.

A fogyasztói kor embere a szórakozást keresi. Először jött a zabálási hullám, majd az ivászat hulláma, aztán a szexhullám, a beathullám, a droghullám, azután a forradalomhullám, a terrorhullám… A fogyasztói kor embere belsőleg elégedetlenné vált. Hiszen örök érvényű a törvény: a materiális élvezetekre nagyon hamar rászokik az ember, ám az érzéki gyönyör csak rövid ideig tart, és gyorsan felváltja a kedvetlenség, mihelyst beáll a túltelítettség. Az ember ezért a változatossággal próbálkozik, újabb és erősebb ingerekkel, izgalmasabb élvezetekkel. A gyönyör azonban nem lehet állandó állapot. Ezért a fogyasztó ember belenő a lelki ürességbe, a kedvetlenségbe, az elégedetlenségbe, a depresszióba. Az emberek csalódottnak érzik magukat az élettől, amely üresnek, egyhangúnak és értelmetlennek tűnik.

Ez az elégedetlen ember gyakran agresszívvá, ingerlékennyé válik. Gyűlöli ezt a kiüresedett életet, nem lát benne értelmes feladatot. Ez a gyűlölet tiltakozásban és agresszióban tör ki. A bőség társadalmának embere ezért romboló. Az ilyen emberek negatív beállítódásúak, tele az eltompult társadalom elleni lázadással.” (vö. dr. Herbert Madinger: Imádkozó családok, 123-125.)

Összefoglalóan elmondhatjuk: a fogyasztói mentalitás a profitra épülő kapitalizmus terméke. Isten egy másik alternatívát kínál az élet kiteljesedéséhez: az odaadó szeretetet.

 

2./ Az odaadó szeretet lelkileg boldoggá teszi az embert.

Az igazi keresztény szereti embertársát Krisztus példája szerint, aki életét adta értünk. Ezért „nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (1 Jn 3,16). Az odaadó szeretet gyökeresen különbözik a fogyasztói mentalitástól, amely nem az adásra, hanem az elvevésre koncentrál. Az odaadó szeretet a keresztények megkülönböztető jele.

Nézzük ezt a házasság tekintetében. Lehet úgy házasodni, hogy abban az érdek dominál: mit nyerek ezzel a házassággal – figyelmet, hírnevet, anyagiakat, stb. Ha pedig már nem tudok kivenni semmit ebből a házasságból, akkor elválok, kilépek a kapcsolatból. A fogyasztói mentalitás képtelen a hűségre, mert a hűség odaadást igényel. De lehet úgy is házasodni, hogy abban önmagamat adom a házastársamnak, leendő családomnak. Az odaadó szeretet megtapasztalja Jézus mondásának igazát: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35).

Az odaadó szeretet egyik legszebb példáját Árpádházi Szent Erzsébet életében látjuk. Eszményien szép házasságuk – melyből három gyermek született – mindössze 6 évig tartott, mert Lajos őrgróf keresztes háborúban járvány áldozata lett. A mindössze 20 éves özvegy ezután visszautasította Frigyes német-római császár házassági ajánlatát, és életének hátralévő rövid négy esztendejét a betegek gondozására fordította, mint ferences harmadrendi. 1231-ben bekövetkezett halála után négy évvel már szentté is avatták. (Legkisebb lánya, Gertrúd is a boldogok sorában van.)

Az odaadó szeretet képes elvezetni az élet kiteljesedéséhez, ami nem más, mint az örök boldogság. Aquinói Szent Tamás szerint „senki sem érheti el ebben az életben vágyai beteljesülését, és soha semmiféle teremtmény sem képes kielégíteni az ember vágyait; csak egyedül Isten tudja kielégíteni, sőt végtelenül felül is múlja azt. Ezért az ember semmi másban nem nyugszik meg, csakis Istenben, amint Ágoston is mondja: Magadnak teremtettél bennünket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.” Mivel a szentek a mennyei hazában tökéletesen birtokolják Istent, nyilvánvaló, hogy majd kielégítést nyer a vágyakozásuk, és még a dicsőségük is vég nélküli lesz…

A szentek társasága a legboldogabb, mivel az összes szenttel együtt mindegyikük birtokol minden jót. Mindegyikük úgy szereti a másikat, mint önmagát, ezért örvendezik mindegyik a társa boldogságának úgy, mint a sajátjának.” (zsolozsma évközi 33. hét, szombati olvasmány)

 

AttachmentSize
Vesperás, 2021-11-22.odt34.39 KB