Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Farkasréti cserkészet: lenni, vagy nem lenni?

A Szegletkő adventi-karácsonyi összevont számának hátsó borítóján Szabó Zsolt csapatparancsnok drámai felhívása olvasható. A 20 éve alapított 436.sz. Fekete István cserkészcsapat léte, vagy megszűnése a tét, attól függően, hogy a 2010. dec. 20-ig terjedő toborzásnak milyen eredménye lesz.

Elárulom, hogy a Baross Gábor telepi cserkészcsapat Citrom őrsének honlapját – ilyen is van – minden nap látogatom. Éppen ma olvastam a 15 éves Janka chat-bejegyzését, miszerint nála ez a rangsor: 1. cserkészet, 2. foci, 3. haverok, és valahol később az iskola. Janka és négy testvére, meg a többi cserkész első osztályos korától fogva a cserkészcsapat tagja. Sülve-főve együtt vannak: hetente őrsgyűlés a plébánián, névnapi és születésnapi bulik valamelyik családnál, évente kétszer háromnapos portyák valahol egy erdőben, nyáron pedig egy hetes tábor ugyancsak nomád körülmények között. A csapat fele egyházi iskolába jár, másik része önkormányzatiba. Születésüktől ismerem őket. A vallási alapon működő cserkészet megtartotta őket, mert közösséget adott nekik.

Szabó Zsolt farkasréti cserkészparancsnok kéri a szülőket, „küldjék gyermeküket az ingyenes, de egész életre értéket közvetítő cserkészmozgalomba.”

Eltűnődöm az „ingyenes” szón. Olyan értékrendű világban élünk, ahol csak azt becsülik, ami pénzbe kerül. Minél több pénzbe kerül valami, azt hiszik, az már attól értékes. Nehogy félreértsük: nem az „ingyenes cserkészettel” van baj, hanem a pénzközpontú világ értékszemléletével. Nem attól lesz valami értékes, hogy sokat kell érte fizetni. Az ingyenes cserkészettel minden rendben van. Ez így nagyon is keresztényi. Jézus is hasonlóan buzdít (hogy ne mondjam: buzdít), amikor ingyenességet vár: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8).
Szabó Zsolt toborzása tehát helyes norma szerint működik. A világ „normájával” van baj. Kérdés: a keresztény szülők felismerik ezt? Mit tesznek azért, hogy gyermekükben kialakuljon a keresztény norma mentén a közösségi élet igénye?

Most este volt a plébánia hittantermében a Katalin-bál nyitótáncának főpróbája. Néhány házaspár és mintegy 6-8 tíz év körüli kisgyerek járta a palotást, gyönyörű ruhákban. Szívet melengető volt nézni azt a komolyságot, ahogy a gyerekek a tánclépésekre koncentráltak. Egy cserkészőrsnyi gyerek. Hetek óta próbálnak. Kaptak egy feladatot, amit komolyan vesznek. Szüleik elhozták és utána hazavitték őket. Ma már mindenhová kísérni kell a gyerekeket. Ilyen világban élünk. De ezek a gyerekek átélik azt, hogy most valami fontosat tesznek, mert a szüleik is fontosnak tartják, hogy ott legyenek. Ahogy nincs Katalin-báli siker családi összefogás nélkül, úgy a cserkészet sem marad fenn családi összefogás nélkül. De vajon lesz családi összefogás a cserkészcsapat megmentése érdekében?

A választ hamarosan megtudjuk! 2010. december 20-ig!