Címlap

Eucharisztikus Gyermekszövetség, 2019.06.07.

1./ Egy betlehemes énekben Szűz Mária így altatja el a kisded Jézust:

 

Aludj én gyönyörűségem, csúj, csúj, csúj, csúj, csúj, csúj

Méhemnek drága gyümölcse, búj, búj, búj, búj, búj búj.

 

A gyermekét ringató édesanya kedveskedő megszólítása ez: „gyönyörűségem”. A kedveskedő megszólítás szeretetből fakad, az édesanya így fejezi ki szeretetét gyermeke iránt.

Ezzel a kedveskedő megszólítással azonban a Bibliában is találkozunk. Jézusnak a Jordán vizében való megkeresztelkedésekor az égből az Atya szózata hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3,17) A Károli-féle fordításban így olvassuk: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”. Vagyis az Atya is gyönyörködik Fiában, Jézusban; hasonlóan ahhoz, amint az édesanya gyönyörködik gyermekében.

Állíthatjuk azonban, hogy Isten nem csak Fiában, Jézusban tudott gyönyörködni, de minden bizonnyal gyönyörködik azokban is, akiknek élete Jézushoz kapcsolódik. Kikre gondolok?

 

Múlt héten volt templomunkban az elsőáldozás. 31 gyerek először részesülhetett Jézus szeretetvendégségében, először járulhatott az Úr oltárához. A szentmise után az elsőáldozók szeretetvendégségen vettek részt a templomkertben, amit agapénak szoktunk nevezni. Nem piknik az elnevezése, hanem agapé. Mi a kettő közötti különbség? A piknik egy olyan társas összejövetel, ahová a résztvevők maguk viszik az enni és innivalót, amit azután közösen fogyasztanak el. A görög agapé kifejezés eredetileg a szentmisét jelentette, azt a szeretetvendégséget, melyben Jézus a vendéglátónk. A szentmisében Jézus saját testét és vérét nyújtja nekünk. Jézus azt mondta, hogy mindaz, aki ebből a kenyérből – vagyis az Oltáriszentség szent kenyeréből – eszik, az örökké él. (vö. Jn 6, 58) Mivel a szentmise Jézus szeretetvendégsége, ezért a szentmisét követő étkezést is agapénak szoktuk mondani, és nem pikniknek. A piknik kizárólag világi rendezvénynek számít, az agapé pedig egy szakrális összejövetelhez kapcsolódó étkezés. Ezért szoktuk a szentségimádás utáni étkezést is agapénak nevezni. A piknik célja a résztvevők közötti barátság, szeretet elmélyítése. Az agapé célja elsősorban az Isten iránti szeretet elmélyítése, ami persze nem szakítható el az embertárs iránti szeretettől. A szeretet kettős főparancsa sem szakítható el egymástól; az istenszeretet és az emberszeretet összetartozik.

A 31 elsőáldozóban a mennyei Atyának is kedve telt, vagyis gyönyörködött bennük. Hogyne gyönyörködött volna bennük, hiszen ők most a lehető legszorosabban kapcsolódtak Jézushoz. Már a keresztségben elnyerték az istengyermekség kegyelmét, ajándékát; az első szentáldozással pedig Jézus valóságos testével és vérével táplálkoztak.

A táplálék beépül a szervezetünkbe. A táplálék biztosítja az életet. Az Oltáriszentséggel azonban másként áll a dolog: itt nem mi asszimiláljuk, építjük be testünkbe Jézust, hanem fordítva – itt Jézus asszimilál, tesz hasonlóvá minket saját magához. A szentáldozás által tehát Jézushoz leszünk hasonlók, ahhoz a Jézushoz, akit a mennyei Atya kedvelt, akiben gyönyörködött. Ezért mondhatjuk, hogy az elsőáldozókban Istennek kedve telt, bennük gyönyörködött.

 

2./ Az elsőáldozáshoz a gyermekek külsőleg és belsőleg is felkészülnek. A belső készület elengedhetetlen része a bűnbánat szentségéhez való járulás. A személyes bűntől megtisztult lélek külső ábrázolása az a fehér ruha, melyet magukra öltenek. A gyermekek öröme mintha a paradicsomkerti bűntelenség állapotát idézné elénk. Nincs ehhez fogható öröm, s ez az öröm a felnőttekre, a szülőkre is hatással van. Ha a szülőkre hatással van ez elsőáldozók öröme, hogy ne lenne hatással a mi mennyei Atyánkra?! Ő is ugyanúgy gyönyörködik az elsőáldozókban, mint a szülők.

Képzeljük el, hogy egy király beleegyezik abba, hogy saját fia meglátogasson egy szegény embert a kunyhójában. Talán meg fogja tiltani annak a szegénynek, hogy felékesítse és virággal díszítse lakhelyét, hogy az kevésbé legyen nyomorúságos és kevésbé legyen méltatlan a fogadására? Ez elképzelhetetlen. - Most képzeljük el Jézus „meglepődését”, aki az áldozás pillanatában, amikor eljön hozzánk, fel van készülve arra, hogy a szokásos nyomorúságos helyen találja magát, és ehelyett ugyanaz a ragyogás veszi körül, mint amilyen a mennyországban van, ahonnan jött! Jézus úgy örül a tiszta léleknek, mint ahogy mindenki örül egy szép, tiszta, világos lakásnak. Ahogy mi gyönyörködni tudunk egy tiszta, szép, világos lakásban, úgy gyönyörködik Jézus a bűntől megtisztult lélekben.

 

3./ Az elsőáldozás nem csak a plébánia nagy családjának ünnepe, de az elsőáldozó gyermek családjának is ünnepe. Miben mutatkozik meg az ünnep közös öröme? A közös szentáldozásban.

Az Apostolok Cselekedeteit olvasva azt látjuk, hogy az ősegyház életét négy dolog jellemezte: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.” (ApCsel 2,42)

A „kenyértörés” kifejezés - mint tudjuk – a szentostyának a szentmisében való megtörését és az Oltáriszentségben való részesedést jelentette. Ha a család együtt járul szentáldozáshoz, akkor megtörténik a „kenyértörésben” való egység. Ahol ez az egység még nem valósult meg, ott még nagyobb szerepe van az imádságnak. Az elsőáldozó gyerekek imádsága sokat tehet azért, hogy az ő családjukban is megvalósuljon a közös szentáldozás öröme. Csak állhatatosan kell ezért imádkozni... Ahogy az ősegyház is tette: „állhatatosan kitartottak... az imádságban.”

 

Légy kitartó a szentáldozáshoz járulásban, a szentgyónásban és az imádságban!

 

 

 

 

AttachmentSize
Gyermekszövetség, 2019-06-07.odt31.02 KB