Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Erények, 2. - 2020.06.29. - elmélkedés fiataloknak és felnőtteknek

1./ Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe

A két főapostol liturgikus ünnepéből adódik, hogy az alázatosság erényéről elmélkedjünk. Előbb idézzük fel életük egy-egy jelentős epizódját.

Szent János evangéliumának 21. fejezetében olvassuk, hogy Jézus feltámadása után megjelent apostolainak a Tibériás tavánál. Ekkor háromszor kérdezte Pétertől: „szeretsz engem?” A három kérdés nem volt véletlen; ez felidézte Péterben azt a keserű emléket, amikor a főpap udvarában háromszor megtagadta Jézust (Jn 18, 17.25.27). Péter háromszoros tagadását most háromszoros szeretet-vallomásával tette jóvá, s ezek után Jézus átadta a főhatalmat Péternek az Egyház fölött: „legeltesd juhaimat!” A hagyomány szerint Szent Pétert 67-ben megkínozták, majd keresztre feszítették. Péter alázatból azt kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék keresztre, mert ő nem méltó arra, hogy ugyanúgy haljon meg, mint Jézus.

Szent Pál – másik nevén Saul – élete merőben eltért Péterétől. Ő buzgó farizeusként esküdt ellensége volt a keresztényeknek, és azon volt, hogy minél többet börtönbe juttasson. Miután Saulnak egy látomásban megjelent a feltámadt Jézus, megtért, és buzgó apostol lett az egykori keresztényüldözőből. Korábbi életét azonban nem tudta elfelejteni, ezért írja levelében: „én utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát; de Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan.” (1 Kor 15, 9-10)

 

2./ Miben mutatkozik meg az alázat?

A helyes önismeretben. Az alázatos ember nem értékeli túl magát a valóságos állapotánál. Általában hajlamosak vagyunk arra, hogy önmagunkkal szemben elfogultak legyünk. Erre vonatkozik Jézus példázata a szálkáról és a gerendáról (Mt 7,3-5): könnyebben meglátjuk a másik életében a kicsiny hibát (a szálkát), mint saját életünkben a súlyos hibát (a gerendát). Hajlamosak vagyunk mások felett kemény ítéletet mondani, míg önmagunkkal szemben igen megengedőek vagyunk. A helyes önismeret alázatossá tesz, hogy a valóságnak megfelelően, reálisan lássunk önmagunk erkölcsi értékeit és erkölcsi gyengeségeit is.

 

3./ Hogyan juthatunk el a helyes önismeretre?

Rendszeres önvizsgálattal. Ezt tesszük minden szentgyónás előtt, amikor – lelki tükör segítségével – lelkiismeretvizsgálatot tartunk. Az önvizsgálat megtisztítja lelki szemünket mindannak a meglátására, ami jó és szeretetreméltó bennünk, és amiben még tökéletlenek, gyengék vagyunk. Az önvizsgálat megtanít arra, hogy mindent hálával fogadjunk, miként Szent Pál is tette a fenti dőlt betűs kiemelésnél: „Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok”. Szent Pál nem magának tulajdonította mindezt a jót, amit életében tett, hanem Isten kegyelmének, Isten segítségének.

 

4./ A helyes önismeret hiánya miben mutatkozik meg?

A kevélységben, gőgben. A kevély mindig önmagát akarja felmagasztalni. Erről szól Jézus példabeszéde (Lk 18,9-14). Az elbizakodott, öntelt farizeus így imádkozott a templomban: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is.” A farizeus imája tele van dicsekvéssel, hiányzik belőle az ima egyik legfontosabb kelléke, az alázat, az Istenre való rászorultság beismerése, ami viszont megtalálható a vámos imájában: „Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!”

 

5./ Miért legyek alázatos?

Azért, mert így leszek követője az alázatos Jézusnak. „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” - mondta Jézus (Mt 12, 29).

Szent Pál apostol is erre buzdít levelében: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt…. Ő megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2, 5.8) Ha követni akarod Jézust, akkor légy alázatos! A gyónás alázatra nevel.

 

 

AttachmentSize
Erények, 2. 2020-06-29.odt32.02 KB