Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Emberek és istenek – a vértanúk emlékezete 2012.06.08.

 

1./ Boldog II. János Pál pápa a XX. századot a vértanúk századának nevezte. A római Tiberis -szigeten álló Szent Bertalan bazilikában járva magam is láttam a különböző országok vértanúinak emlékezetét őrző kiállítást. 2010-ben a Cannes-i filmfesztiválon nagydíjat nyert az Emberek és istenek c. francia film ugyancsak a XX. század vértanúinak állít emléket. A Franciaországban nézőcsúcsot döntő és Magyarországon is bemutatott filmdráma valós történetet mond el. 1996-ban az algériai Atlasz hegységben lévő Tibhirine-i ciszter kolostor hét szerzetesével brutális módon végzett egy szélsőséges iszlám csoport. Csak levágott fejük került elő, a tettesek máig ismeretlenek.
A film cselekménye bemutatja, milyen békésen élt a falu iszlám lakossága a francia szerzetesek kicsiny csoportjával. Kedves jelenet, amikor egy fiatal arab leány arról kérdezi az orvosból lett idős szerzetest – Luc-ot –, hogy milyen érzés a szerelem. Luc azt válaszolja, hogy fiatal korában ő is szerelmes volt, de aztán az Isten iránti szerelem kerítette hatalmába, és ettől megváltozott az élete. A fundamentalista fanatikusok nem tudták elviselni ezt a békés együttélést, s idegengyűlöletükben előbb a horvát vendégmunkásokkal végeztek. Ekkor a hatóság képviselője azt javasolta a szerzeteseknek, hogy távozzanak az országból. A ciszter kolostor perjele azonban úgy döntött, hogy a veszély ellenére maradnak, mert nem akarják elhagyni a falu lakosságát, akikkel mindvégig békében éltek. A lakosság és a szerzetesek egymásra utaltságát jól fejezi ki a film két mondta. A perjel atya azt mondja: mi olyanok vagyunk, mint a madarak a fák ágain – amivel arra akart utalni, hogy ők vendégek ezen a földön. A falu egyik lakója viszont így javította ki a perjel szavait: ti, szerzetesek vagytok a fa ágai, mi pedig rajta a madarak – amivel arra akart utalni, hogy a szerzetesek tartják fenn lelkileg a falut. A falu iszlám lakossága igényelte a szerzetesek jelenlétét.
2./ Elhiszi a világ, hogy szükség van a vallásra? Mi keresztények tudatában vagyunk annak, hogy a világnak szüksége van ránk? Ezekre a kérdésekre a film sajátos eszközeivel pozitív választ ad. A ciszter szerzetesek gyötrődnek a két lehetőség között: maradjanak, vagy távozzanak a faluból? A maradás a vértanúságot jelentheti, a távozás a biztonságot. A szavazatok megoszlanak, s végül maradnak. Maradásuk az elkerülhetetlen vértanúsághoz vezet.
     A film legnagyobb értéke, hogy megmutatja, miből ered a vértanúság. A vértanúság nem naiv fanatizmusból ered, és nem is meggondolatlan ostobaságból. A vértanúság szeretetből ered! Az Isten iránti és a felebarát iránti szeretet adja az erőt az életveszélyt jelentő maradáshoz. Mindegyikükről elmondható az amit Luc magáról vallott, hogy „szerelmes” az Istenbe. Ugyanakkor átélik azt is, hogy a falu iszlám vallású lakosság vágyik arra a békére, melyet a szerzetesek valósítottak meg. Tudatában vannak, hogy ők alkotják a faágakat, melyek biztos támaszt és védelmet nyújtanak a falu lakosságának. Az Isten- és emberszeretet kettős főparancsát megélő szerzetesek története megérteti velünk, keresztényekkel, hogy a világnak igenis szüksége van a vallásra. Megrázó sorsuk beleégeti tudatunkba, hogy a világnak szüksége van ránk, vallásos emberekre.
3./ A film címét a 82. zsoltár fényében értjük meg. A szociális érzékenységű zsoltár elnyomott özvegyekről, szegényekről, szűkölködőkről, valamint az akkori hatalmasságokról, a gonosz bírákról szól, akik nem szolgáltatnak igazságot a kisemmizetteknek. A bírákat „isteneknek” mondja a zsoltáros. Kilátásba helyezi, hogy ezek az isteneknek tartott hatalmasságok is meg fognak halni, mint az emberek, s végül Isten fog igazságot szolgáltatni.
    A film címe - „Emberek és istenek” - a mai „isteneknek” tartott hatalmasságokra utal. A gonosz hatalma globális méreteket ölt. A klónozás, a genetikai gyógyászat, az eutanázia, a nemiségcsere, a gender-elmélet, a melegek házasságának elismerése és a lombikban való megtermékenyítés előtt nincs többé semmiféle határ: sem országhatár, sem etikai határ. A vallásos gondolkodású és életű hívő pedig egyfajta sajátos vértanúságot szenved ebben a világban. Korunk vértanúi között vannak azok a fiatalok, akik tisztán készülnek a házasságra. Korunk vértanúi azok az anyák, akik nem fogadják el az abortuszt és a válást. Korunk vértanúi azok az apák, akik nem hagyják magukat elcsábítani a gonosz által. A keresztények vértanúsága sosem ért véget, legfeljebb formát váltott.
     Mai világunkban is vannak „istenek”, azaz Isten- és emberellenes hatalmasságok. A 82. zsoltár szerint azonban ők is csak emberek, akik ugyanúgy meghalnak, elhullanak, mint a többi nagyok. A hívő ember pedig állandóan vizsgázik az Isten- és embertárs iránti szeretetből. Ha megvan benne a szeretet, az képessé teszi a vértanúságra, miként a hét ciszter szerzetest is képessé tette rá.