Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Borromei Szt Károly - a nagy reformátor 2011.XI.4.


1./ A XVI. századot a reformáció korának mondjuk – és leginkább Luther vagy Kálvin neve jut eszünkbe, akiket „hitújítóknak” szoktunk nevezni. Október 31-ét a reformáció napjának tartják, miután Luther Márton 1517-ben ezen a napon függesztette ki 95 pontból álló téziseit a wittenbergi vártemplom ajtajára. A reformáció hatására a katolikus egyház is lépett, és 1545-1563 között három szakaszban megtartotta a XIX. trienti egyetemes zsinatot. Ezek meglehetősen ismert tények. Az már kevésbé ismert – még a katolikusok között is -, hogy a katolikus megújulás egyik legnagyobb alakja az 1538-ban született milánói érsek, Borromei Szent Károly. Életét megismerve megrendülünk azon, hogy Isten mennyire gondoskodik egyházáról. Amikor az egyház valóban krízisben volt, akkor egy ilyen szentet küldött, mint Borromei Szent Károly. Az itáliai reneszánsz ugyan remek templomokat hozott létre, de a papság élete egyenesen botrányos volt. Voltak ágyas viszonyt folytató papok, akiknek gyerekei a plébániákon szaladgáltak. Luther Márton fellépésének azért volt oka! Csakhogy amíg Luther szakított a katolikus egyházzal, addig Borromei Szent Károly megreformálta a hatalmas milánói egyházmegyéjét és ezzel mintát adott más püspököknek. Szinte regénybe illő, ahogy a Jóisten előkészítette ennek a nagy reformátornak az életútját, hogy aztán vele, mint eszközével megújítsa az egyházi életet.
     Károly családja a milánói hercegség egyik legelőkelőbb családja volt. Hatalmas vagyonuk mellett még nagyobb „kapcsolati tőkével” rendelkeztek, hiszen rokonságban álltak a kor legjelesebb családjaival: a Medici, Orsini, Farnese és Gonzága családokkal. A Borromei család politikai hatalma és befolyása nagymértékben vagyoni helyzetükből fakadt. Bankárcsalád volt, akiknek Londonban és Barcelonában is voltak fiókbankjaik. Emellett jó kapcsolatokat tartottak fenn a milánói háború idején mind a franciákkal, mind a császáriakkal is. Károly nagybátyja IV. Pius pápa volt, aki gondoskodott a papi pályára készülő unokaöccséről. Már 21 évesen bíborossá nevezte ki, ami akkor még nem volt a papi és püspöki rendhez kötve. A bíborosságból hatalmas bevétele volt a fiatal Károlynak. Persze Károly nem henyélésre és szórakozásra fordította a vagyonát. 21 évesen már két jogi doktorátussal rendelkezett (egyházjogból és világi jogból), amikor klerikus lett. Néhány év múlva pappá és püspökké szentelték, így valóságos ő irányította a milánói érsekséget. Közben befejeződött a trienti zsinat, mely döntött a papképzés megreformálásáról. Ez abból állt, hogy papnevelő szemináriumokat hoztak létre. Elsőként Borromei Szent Károly alapított ilyen intézményeket. Emellett szisztematikuson látogatta egyházmegyéje plébániáit, mert vallotta, hogy a papok életének megjavítását csak személyes jó példával lehet elérni. 1576-ban pestis pusztított Milánóban. Még a közigazgatás emberei is elmenekültek a városból. Károly maradt, és ő szervezte meg a betegek és rászorulók ellátását. Saját vagyonát fordította a segélyezésekre.
 Borromei Szent Károly oltárkép  Összességében elmondható, hogy a trienti zsinat határozatait csak egy olyan személy tudta végrehajtani, mint Borromei Szent Károly, akinek ehhez minden adottsága megvolt, az anyagiakat, kapcsolati tőkét is beleértve. Mindenekelőtt személyes életszentsége nyomott legtöbbet a latba. Ezért mondom, hogy életén megcsodálhatjuk Isten gondoskodását, mellyel Egyházát segítette.
Amit még érdemes megemlíteni Borromei Szent Károlyról, azt egy óbudai oltárkép mondja el.

2./ Az óbudai Szent Péter és Pál főplébániatemplomban látható a XVIII. szd-i oltárkép Vogl Gergely alkotása. A gyönyörű keret pedig Bebo Károly remekműve. A kép a milánói pestisjárvány idején ábrázolja szentünket. Nyakában a vezeklők kötelével, és mezítláb látjuk a bíborost, aki vezeklő körmenetet szervezett, hogy így esdje ki Istentől a járvány megszűnését. A keret tetején földgömb, rajta a halál kaszása. A kép jobb felső sarkában pedig egy angyal, amint éppen hüvelyébe dugja kardját, a járvány megszűnését jelképezi. A kereten még három angyal látható: fenn mitologikus alak, Saturnus, a homokórával, az időt, a baloldali angyal a mérleggel a számadást szimbolizálja. A csengetyűs és kalapácsos angyal a hivó jelet adja. A felirat: „Non turbetur cor vestrum” bátorít, „ne nyugtalankodjék szívetek”, vagyis a keresztény, tisztaszívű embernek nem kell rettegnie a haláltól. A festmény nemcsak Bebó Károly védőszentjének állít emléket, hanem emlékeztet az óbudai pestisjárványokra: 1691-ben, 1709-ben és 1739-ben pusztított a pestis.

3./ Napjaink erkölcsi relativizmusa pestisként pusztít. Mit tegyünk mi keresztények? Amit egy járvány idején tenni szokás: kerüljük a fertőzés lehetőségét, tartsuk távol magunkat a fertőző médiától, valamint erősítsük lelkünk immunitását az Oltáriszentség imádásában.