Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Boldogságok, 6. - 2020.05.18. - elmélkedés fiataloknak és felnőtteknek

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5, 6)

 

1./ Mire lehet éhes és szomjas az ember?

Nem csak kenyérre és vízre. A sportoló „éhes a sikerre”; a családban vagy munkahelyen dolgozó pedig „szomjazza az elismerést.” Ezekből a vágyakból kitűnik, hogy az embernek nem csak fizikai szükségletei vannak (étel, ital, pihenés), de van még szellemi és van lelki szükséglete is. Csak e három szükséglet együttes kielégítése tesz boldoggá minket. Ha a fizikai, szellemi és lelki szükséglet egyike is hiányzik, az ember boldogtalan lesz.

A „pénz nem boldogít” közhelyszerű megállapítás is arra utal, hogy a pénznél, a birtoklásnál van magasabb rendű boldogság is.

Noha a vizet, élelmet, pihenést nem tudjuk megtagadni magunktól, mert belebetegszünk, végső soron belehalunk, a lelki szükségletet el lehet fojtani – egy időre. Ám a lelki szükségletek kielégítetlensége idővel megbosszulja magát, és pszichoszomatikus betegségek jelentkeznek. A testünk ezekkel a lelki eredetű testi tünetekkel jelez, hogy valami nincs rendben. Mik lehetnek ezek a pszichoszomatikus tünetek? Csak néhányat említsünk: bőrbetegségek, légzési és táplálkozási zavarok (pl. bulimia/anorexia), gyomor- és bélrendszeri zavarok, magas vérnyomás stb.

Jézus boldogságmondásaiban az igazság is szerepel, mint lelki szükségletünk egyike: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.”

 

2./ Az emberek mindig éheztek az igazságra, igazságosságra.

A magyar néphagyományban utolsó nemzeti királyunk – Hunyadi Mátyás – mint „igazságos” király maradt meg az emlékezetben. De hasonló módon szerették Szent László királyt is, pedig igen kemény törvényeket alkotott a lopás meggátolása érdekében; tyúklopásért kézlevágás, vagy fél szemének kitolása volt a büntetés.

Az igazságos embert minden korban szerették. Tanárok között is azt szeretik – olykor évtizedek múltán is – az egykor volt diákok, akik szigorúak de igazságosak voltak.

Az igazságosság a négy sarkalatos erény egyike Arisztotelész etikájában (Kr. e. IV. század): okosság, igazságosság, bátorság, mértékletesség. Az ószövetségi Bölcsesség könyve szerint „az erény mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít.” (Bölcs 8,7)

Szent Ágoston püspök (354-430) a négy sarkalatos erényről ezt írja:

Jó életet élni nem más, mint Istent teljes szívből, teljes lélekből és egész elméből szeretni. Istennek tartjuk fenn (mértékletes élettel) teljes szeretetünket, amelyet semmiféle baj nem tud megrendíteni (ez bátorság kérdése), amely egyedül rá hallgat (ez az igazságosság), és amely elég éber ahhoz, hogy aggódóan szemléljen mindent, nehogy cselvetés és hazugság törjön rá (ez pedig az okosság).”

A hippói püspök azt vallja, hogy az igazságosság a léleknek az a rendje, amely nem engedi, hogy az ember Istenen kívül másnak is szolgája legyen. Vagyis az igazságosság elválaszthatatlan Isten utáni vágyunktól. Aki az igazságosságot keresi, valami módon Istent keresi.

 

Szent Edith Stein – a zsidó származása miatt Auschwitzban megölt német apáca, filozófus – azt mondta, hogy aki őszintén és szenvedélyesen keresi az igazságot, az a Krisztushoz vezető úton jár. Ezt saját tapasztalatából merítette. Edit 30 évesen filozófiát tanított, ebben az időben már a zsidó vallását sem gyakorolta. 1921. augusztusában egy baráti családnál vendégeskedett, akik azt mondták, válasszon egy könyvet a polcról, amelyiket csak akarja. Edit Avilai Nagy Szent Teréz Önéletrajzát emelte le a polcról. Olvasni kezdte, és nem tudta letenni. Egyetlen éjszaka alatt egyfolytában elolvasta, s a végére érve ennyit mondott: „Ez az igazság!” Megtalálta a gyermekkora óta keresett igazságot, de nem a filozófusokét, hanem azt a személyes Istent, akiről Avilai Szent Teréz vallott. Még azon a délelőtt megvásárolta a katolikus katekizmust és a latin-német nyelvű Misszálét (imakönyvet). Mindkettőt áttanulmányozta. Elment a plébániatemplomba, s életében először végighallgatott egy szentmisét. A szentmise után bement az öreg paphoz, és jelezte, hogy szeretne megkeresztelkedni. Miután a plébános levizsgáztatta hittanismeretből, 1922. január 1-én Edit a keresztség szentségében részesült. Még tíz éven át tanított, de közben egyre inkább felébredt benne a vágy, hogy kármelita apáca legyen. Kolostorba lépése előtt, 1933. októberében hazautazott édesanyjához. Edit elkísérte 84 éves édesanyját a zsinagógai istentiszteletre. Hazafelé édesanyja – akinek fájt, hogy leánya áttért a keresztény hitre – azt mondta: zsidóként is lehet jámbor az ember. - „Igen – felelte Edit – ha mást nem ismert meg.” Erre a mama: Miért is ismerted meg?! Én semmit nem akarok ellene mondani, lehet, hogy nagyon jó ember volt, de miért tette magát Istenné?!

(Diós István: Szentek élete, II. 89-91)

 

3./ Joseph Ratzinger úgy látja, hogy az elméleti megfontolás manapság abba az irányba megy, hogy mindenki a maga vallását élje, vagy netán az ateizmust kövesse, amelyben éppen van, s ily módon fogja megtalálni az üdvösséget. Nos, Szent Edith Stein – rendi neve: Szent Terézia Benedikta – az előbbi párbeszédben nem erről a megközelítésről tett tanúságot. Szerinte – és XVI. Benedek pápa szerint is – az embernek kötelessége az igazságot keresni. Ha már megismerte Jézust, akkor nem követhet más igazságot, mert nincs más igazság, mint Isten igazsága. „Én vagyok az út, igazság és az élet” - mondta magáról Jézus (Jn 14,6). A napkeleti bölcsek is Jézust keresték, aki az igazsághoz, a szeretethez, az Istenhez vezető utat mutatja (Mt 2,1-12). (vö. A názáreti Jézus I. 89)

 

Manapság az erkölcsi relativizmus szószólói azt mondják, hogy többféle igazság létezik, és mindegy, hogy ki melyik vallást követi, mert mindegyiknek igaza van. Sőt, lehet ateista is, de ha a saját lelkiismeretét követi, üdvözülhet. (Őket mondják anonim keresztényeknek.) Ez elméletileg szép, de könnyen teret enged a csúsztatásnak; azaz nem kell erőfeszítéseket tenni az egyetlen igazság megismerésére, mert hát többféle igazság van. Ez tévedés, ez csúsztatás! Csak egyetlen igazság van, s bizony annak megismerésére erőfeszítéseket kell tenni. Szent Edith Stein is ezt tette.

Az erkölcsi relativizmus megtévesztő. Megtörténhet, hogy valaki saját nézeteit és kívánságait a lelkiismeret szavának nyilvánítva önmagát állatja mércének. Ez a téves gondolkodás aztán abban a kijelentésben nyer megfogalmazást, hogy: „én vallásos vagyok, a magam módján!” Vagyis nem Jézus, és nem Jézus egyháza tanítása alapján vallásos, hanem a maga módján. Ezzel relativizálja, viszonylagosság teszi a kereszténység tanítását, viszonylagossá teszi az igazságot.

Vegyünk egy példát a vallási relativizmusra. Vajon az a terrorista, aki a „szent háború” (dzsihád) nevében ártatlan embereket öl, mondván: ők nem ártatlanok, hanem hitetlenek; ez elfogadható magatartás, csupán azért, mert a saját lelkiismeretét követi? Vagyis az igazságnak ilyen arca is van, meg olyan is? Attól függ, hogy milyen szempontból nézzük?

A relativizmus a történelem-szemléletben is megmutatkozik. Vegyünk erre is egy példát. Az 1956-os forradalom és szabadságharc két hete alatt szemben állók mindegyikének igaza volt, a maga szempontjából – mondják az erkölcsi relativizmus elméletét magukévá tevők. Nos, egy háborúban az egyik fél az agresszor, a másik pedig a hazafi. Nem lehet összemosni a szereplőket, mondván: mindegyiknek igaza volt. Csak egy igazság van!

 

Másik sajátos vonás korunkban, hogy vannak olyan emberek (olykor keresztények is), akik nem akarnak elköteleződni a keresztény tanítás mellett, nem akarnak aszerint élni, mert az „ma nem divatos”. Inkább azt mondják, hogy „én még kereső” ember vagyok. Egy olyan fiatal, aki a családban élő keresztény hitet látott, katolikus tanításban részesült, ne mondja azt, hogy ő azért nem él a katolikus tanítás szerint, mert ő még „keres”. Mit keres? Valószínűleg a kényelmes, elköteleződéstől mentes életet! Önző önmagát keresi, „önimádó”. A kereső jelző valójában kibúvó.

 

4./ „… majd eltelnek az igazsággal” - mondja Jézus a nyolc boldogságban.

Hogyan értsük ezt az ígéretét? Aki vágyik az igazságra, az eltelik vele. Szép példa erre Zakeus története (Lk 19, 1-10). Zakeus vágyott arra, hogy Jézust lássa. Csak kíváncsiság volt ez, vagy volt már benne valamilyen mélyebb éhezés is az igaz életre? Valószínűleg mindkettő. Jézus többszörösen kielégítette az éhségét: bement hozzá, barátjának tekintette, megfordította életét.

Kérd az Igazság Lelkét – akit Jézus ad nekünk – ő majd elvezet a teljes igazságra (Jn 16,13).

 

 

AttachmentSize
Boldogságok, 2020-05-18.odt34.52 KB