Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Boldogságok, 5. - 2020.05.11. - elmélkedés fiataloknak és felnőtteknek

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5,5)

 

1./ Jézusnak ez a mondása valójában a 37. zsoltárból vett idézet: „A szelídek uralják a földet.” (Zsolt 37,11) Már mondtuk, hogy Jézus nyolc boldogságmondása paradoxon, a mindennapi tapasztalattal ellentétes állítás. Ezzel a mondással szemben fel lehet sorolni számos világhódítót az ókortól napjainkig, akik fegyverrel szereztek maguknak uralmat más népek fölött: Nagy Sándor, Napóleon, Hitler, Sztálin stb.

Erre az ellenvetésre XVI. Benedek pápával válaszolhatunk: a hódítók jönnek és mennek. Akik a földet művelik, akik fájdalmak és örömök között vetnek és aratnak, az egyszerűek, az alázatosak pedig maradnak. Az alázatosak és egyszerűek, tisztán történelmileg nézve is, állhatatosabbak, mint az erőszakosak. Ám ennél többről van szó. (A názáreti Jézus, I. 83)

Arról van szó, hogy e boldogságmondás nem földrajzi terület birtoklására vonatkozik.

Hanem miről? Először is tudnunk kell, hogy az ószövetség az erényes élet jutalmát már itt a földön várta. Példa erre a tízparancsolat, amely alapvetően tiltó rendelkezéseket tartalmaz, de a negyedik parancs jutalommal van összekapcsolva. „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.” (Kiv 20, 12) Ez a teljes bibliai szöveg, melyből csak a mondat első részét szoktuk megtanulni és mondani: Tiszteld apádat és anyádat! Ha meggondoljuk, ezzel a kijelentéssel is vitatkozhatnánk, mert a szülő iránti tisztelet nem minden esetben biztosítja a hosszú életet. De itt sem szó szerinti értelemben kell venni a kijelentést, mint ahogy a 37. zsoltárban és Jézus boldogságmondásában sem valamilyen földrajzi terület birtoklására vonatkozik a szelídség jutalma.

Szent Ágoston így magyarázza a 37. zsoltár sorát - „a szelídek uralják a földet”-: „Ez a föld a szent Jeruzsálem, amely megszabadul ebből a zarándoklétből, és örökre Istennel és Istenből fog élni.” Ebben a megfogalmazásban a szent Jeruzsálem az Egyházat jelenti, a zarándoklét a földi életet, melynek végén a megígért föld, azaz a mennyei boldogság áll. Tehát Ágoston nem egy konkrét földterületről beszél, hanem egy lelki hazáról, az Istennel való együttlét boldog állapotáról.

Tulajdonképpen ez valósul meg minden szentmise-ünneplésben: elvonulunk a modern bálványokat imádó világtól a templom csendes, félreeső helyére, hogy ott dicsőíthessük Istent. A templom számunkra az a „föld”, az a hely, ahol megéljük az Istennel való boldog együttlétet.

 

2./ Hogyan értelmezzük a mostani állapotot, amikor a koronavírus-járvány miatt bezártak a templomok, és egy időre meg vagyunk fosztva a szentmiseáldozat bemutatásától?

Ez a helyzet emlékeztet a zsidó nép babiloni fogságára. Mi volt a babiloni fogság oka? Az, hogy a választott nép átvette a környező népek bálványimádási szokásait, elfordultak az Úrtól. A próféták hiába figyelmeztették a népet, nem hallgattak rájuk. Ezért az Úr azzal büntette őket, hogy a babiloni nagyhatalom leigázta és rabságba hurcolták a választott népet. A babiloni fogságban nem volt módjuk az istentiszteletre – akárcsak nekünk a mai koronavírusos időkben.

Nem véletlen, hogy a mostani járványt több keresztény isteni jelnek mondja, sürgetve a megtérést. Valóban felfedezhető párhuzam a bibliai történet és korunk váratlan eseménye között. Mert ahogy a babiloni hadsereg váratlanul zúdult a választott népre, úgy a koronavírus-járvány is csak úgy hipp-hopp megjelent és megváltoztatta az egész világ életét. Amint az ószövetségi zsidó nép nem tudott elmenekülni a babiloni hadsereg elől, úgy mi sem tudtuk kivonni magunkat e csapás alól.

S még egy párhuzam van: amint a babiloni fogságban a hitüket csak családi közösségben tudták gyakorolni, hiszen nem volt közösségi istentiszteletre módjuk, úgy a koronavírusos időszakban a keresztények is csak családi körben tudják gyakorolni hitüket. Ebben a „száműzetésben” bennünk is felerősödik a templom utáni vágyakozás. A templom számunkra az a „föld”, az a hely, ahol korunk minden bálványimádási szokását kizárva Istennek engedelmeskedünk. Ám ezt a földet nem akárki érdemli meg, csak a szelídek.

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” Törekednünk kell a szelídségre!

3./ Isten nem csak elvárásokat fogalmaz meg, hogy pl. legyünk szelídek, hanem követendő példaképeket is ad. Az ószövetségi választott népnek Mózest adta példaképül, akiről a Számok könyvében ez áll: „Mózes mindenkinél szelídebb ember volt, szelídebb, mint minden ember a földön.” (Szám 12, 3)

Ki ne gondolna Jézus szavára. „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” (Mt 11, 29) Krisztus az új, az igazi Mózes (ez a hegyi beszéden végigvonuló gondolat), őbenne jelenvalóvá lesz a tiszta jóság. (Jopseph Ratzinger – XVI. Benedek: A názáreti Jézus I. 80)

A vatikáni Sixtusi kápolna oldalfalain lévő freskók ezt a párhuzamot jelenítik meg; egyik oldalon Mózes életének, másik oldalon Jézus életének képeivel.

 

Nézzünk egy-egy történetet Mózes és Jézus életéből. Amíg Mózes fönn volt a Sinai hegyen, a nép bálványszobrot – aranyborjút – készített a táborban és azt imádták. Amikor Mózes lejött a tízparancs két táblájával a hegyről, és meglátta bálványimádó népét, dühében földhöz csapa a két kőtáblát, a bálványszobrot elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait (Kiv 32, 15-21). Amikor Jézus lejött a színeváltozás hegyéről, és látta a tanítványai vitatkozását egy beteg gyermek körül, mert nem tudták meggyógyítani, Mózeshez hasonlóan elfogta az indulat és így fakadt ki: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide /a gyereket/!” (Mt 17, 17) Ahogy Mózesnek voltak indulatai, Jézusnak is voltak, s ennek néha kifejezést is adott, de mindig tudott uralkodni azokon. Mózes odacsapta a két kőtáblát, majd ismét felment a hegyre, és kezdte elölről a szövetségkötést Istennel. Jézus az indulatos kifakadás után máris hívta a gyermeket, és meggyógyította őt. Jézus nem azt mondta, hogy ne érezzetek magatokban haragot, mert ez nem is áll hatalmunkban. Jézus azt mondta, hogy „ne tarts haragot embertársaddal” (Mt 5, 22).

Szent Jeromos szerint természetünkben van, hogy haragra gerjedünk; a keresztény ember azonban nem engedi magát tőle elragadtatni. Szalézi Szent Ferenc javasolja, hogy köss szövetséget nyelveddel, hogy egy szót sem szól, amikor lelked háborog. Aki fel van háborodva, azt hiszi, hogy okosan beszél, de a valóságban ez soha sincs így. Aki a haragtól elragadtatja magát, nem léphet fel orvosként mások megjavítására, mert önmaga is beteg és orvosra, orvosságra szorul. Várj tehát, míg lelked ismét nyugodt, akkor eredményesen fogsz beszélni. „A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot.” (Péld 15, 1) Mózes és Jézus is tudott indulatos kifakadása után hangnemet váltani, útmutatásul nekünk, hogy szelídítsük meg magunkat.

 

4./ Mit tegyünk, ha visszaélnek szelídségünkkel és jóságunkkal? - Sajnos van rá példa.

Prohászka Ottokár püspök arról ír, hogy a szelídség nem máléságot és erőtlenséget jelent, hanem olyan erőt, amely az erőszak megszüntetésére törekszik. (Pl. családi vita közepette a szóbeli bántás csökkentésére, megszüntetésére.) De a békességkeresés nem azt jelenti, hogy nem kell megfeddni azt, aki arra rászolgál. Nem lehet csak szeretettel megoldani a világ problémáit; kell a szigor is, de ez csak alárendeltje a rendnek és fegyelemnek, s nem a lélek boldogsága. (ÖM 6, 186)

Nagy Szent Gergely pápa mintegy hozzáteszi: „A fenyítés szigorát enyhítse a szelídség. A szelídséget pedig ékesítse a szigor. Így kell egyiknek a másik javára működni, hogy sem a szigor ne legyen durva, sem a szelídség gyáva.” (Moral. 1,19) „Fontoljuk meg, mekkora bűn felhagyni a dorgálással és békességben élni a gonoszokkal… Ha óvatlanul barátkozunk a gonoszokkal, a bűn rabjai leszünk… Egyenetlenségben élünk a Legfőbb Igazsággal, ha barátságos egyezséget kötünk a gonoszokkal… Nem könnyű békében élni azokkal az emberekkel, akiket megfeddünk bűneikért. Amikor dorgálásunk felkavarja a gonoszok szívének földi békéjét, nekünk bensőnkben sértetlenül kell megőrizni nyugalmunkat… A béke két ember összhangján alapul, ezért ha a megdorgáltakból el is távozik, bennetek sértetlenül meg kell maradnia.” (A lelkipásztor kézikönyve, 205-207)

 

5./ A szelídség elérése lehetséges! Példa erre Szent Pál élete. Saul, a vakbuzgó farizeus „dühtől lihegve” (ApCsel 9,1) ment Damaszkuszba, hogy a keresztényeket megkötözve Jeruzsálembe hurcolja; amikor a feltámadt Jézus megjelent neki – és megtért. Istennél minden lehetséges!

 

 

AttachmentSize
Boldogságok, 2020-05-11.odt35.15 KB