Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Boldogságok, 3. - 2020.04.27. - elmélkedés fiataloknak és felnőtteknek

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5, 3)

 

1./ Jézus boldogságmondásait Máté és Lukács evangélista eltérően írta le (Máté nyolc, Lukács négy boldogságot említ), de mindkettőjüknél a szegénység áll az első helyen. Vajon miért?

 

Jézus több alkalommal is figyelmeztet a gazdagság veszélyeire. „Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Mt 6, 21) „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lk 12, 15)

 

A gazdagság veszélyeiről Szent Pál apostol is ír. „Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.” (1 Tim 6, 9-10)

A vagyon elleni bűncselekmények (lopás, csalás, rablógyilkosság) nagyarányú elszaporodása igazolja az előbbi figyelmeztetések megalapozottságát. Jézus szándéka az, hogy követőit az „Istenben való gazdagodásra” (Lk 12, 21) ösztönözze. Ezért áll első helyen a szegénységről szóló tanítás. Amíg a gazdagodás vágya önzővé, önteltté teheti az embert, a szegénység alázatra és Isten iránti bizalomra indíthat.

 

2./ Jézus szegény körülmények között, egy betlehemi istállóban született, és egész életében szegény maradt. Miért kívánta meg tanítványaitól is az önkéntes szegénységet?

 

Jézus megkövetelte övéitől, hogy mondjanak le a vagyonukról (Mt 8, 20), mert így mindentől szabaddá válva követhették őt. Másrészt a szegénység egyenlőséget is teremt közöttük; ezzel szemben az eltérő vagyoni helyzet megosztó hatású. Gondolj a mai világra, ahol a szegény és gazdag közötti szakadék hatalmasra nyílt; ezt nevezik szegénységi ollónak, mely egyre nagyobbra nyílik. Jézus tanítványainak közösségében volt gazdag ember – pl. Máté, a vámosból lett apostol, aki „mindenét otthagyva követte” Jézust (Lk 5, 28) – és voltak szegényebbek is, de az önként vállalt szegénység megóvta őket a vagyoni helyzet szerinti tagozódástól.

 

3./ Jézus mondása, hogy „szegények mindig lesznek veletek” (Mt 26, 11) nem azt jelenti, hogy el kell fogadni a szegénységet?

 

Nem azt jelenti. A keresztény embernek erkölcsi kötelessége, hogy harcoljon a kényszerű szegénység ellen, hogy minden eszközt latba vessen a társadalmi nyomor felszámolásáért. Az emberiség a szegénység elleni küzdelemben sincs magára hagyva: Isten ebben is segít. Hogyan?

 

Amikor az emberiség belesüllyed az anyagi javak bálványozásába, Isten rendre küld egy szentet, aki a szegények mellé áll. Ilyen volt a XIII. században Assisi Szent Ferenc, a XX. században pedig Kalkuttai Szent Teréz anya (1910-1997). Teréz anya azért vállalta az önkéntes szegénységet, hogy a lehető legközelebb kerüljön a társadalom legszegényebbjeihez, és segítse őket emberibb körülményekhez jutni. Ezért alapította meg a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet. Nővéreinek nincs magántulajdona (csak egy váltás ruhája) és ingyenesen ápolnak betegeket, hajléktalanokat, tanítanak szegény sorsú gyerekeket. Teljesen a Gondviselésre hagyatkoznak, s amit adományként kapnak, abból élnek, abból segítik a szegényeket. Szent Teréz anya azt mondta, hogy az ő segítségük csak egy csepp, de a tenger is cseppekből áll. Ha a világ gazdag országainak vezetői nem csak beszélnének a szegénység felszámolásáról, de hatékonyan tennének is érte, akkor csökkenthető lenne a szegénység. Ez azonban jelenleg csupán vágy, és nem valóság. A valóságban növekszik a szegénység.

4./ Mit kell érteni a „lélekben szegény” fogalom alatt?

 

A Jézus környezetében élő szegények – pl. Mária és József, Simeon és Anna, Zakariás és Erzsébet, a pásztorok, az apostolok – nem hivalkodtak vallási teljesítményeikkel Isten előtt. A farizeusok ezzel ellentétben önmagukat Isten egyenrangú üzletfeleinek tartották és megfelelő jutalmat vártak el tetteikért. Jézus erről a kétféle magatartásról szól a farizeus és a vámos példabeszédében (Lk 18, 9-14). A farizeus imája tele van dicsekvéssel; felsorolja saját vallási teljesítményeit: kétszer böjtöl hetente, mindenből tizedet ad. A farizeusok ennek fejében elvárták Istentől, hogy őket üdvözítse. Ugyanakkor megvetették a vallási teljesítményt felmutatni nem tudó bűnösöket, mint pl. a vámosokat. A farizeus imájából hiányzott az alázat, az Istenre való rászorultság beismerése, ami viszont megtalálható a vámos imájában.

A lélekben szegény – mint a példabeszédbeli vámos – üres kézzel áll Isten elé, és hagyja magát megajándékozni Istentől, aki irgalmas a bűnbánó bűnöshöz. Lisieux-i Szent Teréz szerint a lélekben szegény üres kézzel áll Isten elé, s nem olyannal, amely elvesz és magának megtart.

 

5./ A lélekben szegény más, mint az anyagi értelemben vett szegény?

 

Igen, más; a lélekben szegénynél nem csupán anyagi szegénységről van szó. Az anyagi szegénység önmagában nem üdvözít, sőt megtörténhet, hogy a szegény elfordul Istentől, anyagiak utáni sóvárgás tölti el, sőt kapzsivá, gonosszá válhat.

Móricz Zsigmond: Tragédia c. novellájában pompásan jellemzi a szegény ember kapzsiságát. Sarudy gazda meghívta aratómunkásait lányának esküvőjére. Egyikük, Kis János, aki szegénysége miatt mindig keveset evett, most elhatározta, hogy a lakodalmas ebéden „kieszi a vagyonából” Sarudy gazdát. Míg a többi vendég boldogan ünnepelt, Kis János minden gondolata az evésen járt. Kapzsisága boldogtalanná tette. Annyit evett, hogy a végén egy falat megakadt a torkán. Utolsó erejével még kiszaladt az eperfa alá, és ott megfulladt. „Senki sem vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt. Reggel felé egy részeg felbukott benne.” Móricz Zsigmond ezzel a távolságtartó mondattal érzékelteti a szegénység kapzsiságba forduló boldogtalanságát.

 

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a szegénység nem pusztán lelki állapot. Remete Szent Antal, Assisi Szent Ferenc, Kalkuttai Szent Teréz anya anyagilag is szegény volt. Ők a birtoklás kultúrájával szemben a valódi szegénységet és egyszerűséget élték meg; s ezzel nagy hatást gyakoroltak korukban.

 

Móricz Zsigmond novellájának főhőse – a Kis János típusú ember – minden korban megtalálható. Jellemző rá, hogy minden gondolata az anyagi jólét körül forog. Nem tud lelkileg felülemelkedni szegénységén, s ezért boldogtalan. A Jézus által jellemzett „lelki szegény” az, akit az anyagi eszközök hiánya miatti aggodalom soha nem akadályoz Isten keresésében. A lelki szegény Istenben keresi boldogságát.

 

6./ Mit tegyek annak érdekében, hogy „lélekben szegény” legyek?

 

„Légy emancipált lélek!”- írja Prohászka Ottokár püspök. Ezt a divatos latin eredetű kifejezést ma leginkább a nők emancipációjával összefüggésében halljuk. A szó jelentése azonban tágabb; azt jelenti, hogy légy szabad, önállósodott, független lélek. Mitől? Elsősorban nem a szülőktől, oly módon, hogy még tanulmányaid alatt önálló lakásba kell (!) költöznöd, mert ez ma már „elvárás” és „menő”. (Meglehet, hogy „korszerűtlen” ez a gondolat, de igaz! A tisztes szegénység nem szégyen.)

Légy emancipált, független lélek a világ által sulykolt anyagi elvárások és elismerések hajszolása alól; a promiszkuitás (szexuális partnerek gyakori váltása) bűnös gyakorlata alól. Ezek alól légy emancipált lélek, és ne az isteni törvények alól. Légy meggyőződve, hogy a lélek függetlenítése, emancipációja a világ lélektelen értékrendjétől és kultúrájától nem lesz károdra, hanem lelki előkelőséget, boldogságot ad. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa!”

 

 

AttachmentSize
Boldogságok, 2020-04-27.odt32.79 KB