Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Boldogságok, 10. - 2020.06.15. - elmélkedés fiataloknak és felnőtteknek

1./ A nyolcadik boldogságmondás három egymással összefüggő mondatból áll:

 

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10)

 

Jézus az üldözésről többször beszélt tanítványainak:

„Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” (Jn 15,18)

„Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn 15,20)

„Eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.” (Jn 16,2)

Aki elindul a Krisztus-követés útján, s ebben valóban ki akar tartani, nem várhat mást. Mindez azonban nem jelent borúlátást, elbátortalanodást vagy szomorú életet, hiszen amikor Jézus megjövendöli tanítványainak az üldözést, egyben boldognak is mondja őket:

 

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.” (Mt 5,11)

 

Természetesen ez a boldogság nem közvetlenül az üldözésben áll, ami mindig valódi fizikai és erkölcsi szenvedést jelent, hanem abban a tényben, hogy ez a szenvedés az örök boldogság záloga:

 

Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.” (Mt 5,12)

 

Az Úr nem azt kívánja a kereszténytől, hogy örömnek nevezze, ami fájdalom; azt sem követeli, hogy szinte az érzéketlenségig közömbös legyen az üldözéssel szemben. Azt kéri tőle, hogy higgyen csalhatatlan szavában, vagyis legyen meggyőződve arról, hogy az Isten ügyéért elviselt üldözésben hasonló lesz az apostolokhoz, akik „boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek arra, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.” (ApCsel 5,41)

 

2./ Fontos szempont, hogy a keresztény miért szenved: az „igazságért” (Mt 5,10) illetve „énmiattam” (Mt 5,11). Fejtsük ki ezeket!

 

Aranyszájú Szent János szerint az igazság az összes erényt jelenti. Az üldözés pl. mások megvédéséért, vagy az istenes életért éri a keresztényt. Keresztelő Szent János például azért szenvedett vértanúhalált, mert szemére vetette Heródes Antipásznak, hogy házasságtörő viszonyban él testvérének feleségével, Heródiással. (Mt 14,3-4) Ezért az üldözés okánál sose azt nézd, hogy kitől szenvedsz; hanem mindig arra figyelj: miért – Kiért – szenvedsz.

Ha Krisztusért - „énmiattam” -, a hitért szenvedsz, akkor légy nyugodt: a helyes úton jársz!

Jutalmad nem valamilyen érzéki boldogság lesz, hanem „a mennyek országa” lesz. „Senki sem boldog addig, míg e világi életből való távoztával meg nem koronázzák.” (Aranyszájú Szent János)

 

3./ Az üldözésnek többféle formája létezik. Legtöbbször a fizikai üldözésre gondolunk, de létezik a szóbeli (verbális) üldözés is; erre mond néhány példát a két ókori egyháztanító:

Szent Ágoston szerint üldözés lehet az, ha szidalmaznak, távollétedben valamilyen rosszat mondanak rólad, jó hírednek ártanak, vagy ármánykodnak ellened.

Aranyszájú Szent János szerint „ha igaz, hogy nem veszti el jutalmát az, aki egy pohár vizet ád a szomjazónak; akkor az sem maradhat jutalom nélkül, ha valakit bármiként is megbántottak. Hogy azonban a megbántott boldog legyen, ahhoz kettő szükséges: hogy hazug módon és Istenért gyalázzák. Mert ha az egyik is hiányzik, akkor nem nyerheti el a boldogok jutalmát.”

Mit árthat nekünk, ha az emberek gyaláznak is minket, de a lelkiismeretünk védelmez? Mégis azért a megszólásra szándékosan ne adjunk okot, nehogy a megszólók vétkezzenek. A rágalmazók gonosz nyelvét azonban türelmesen viseljük el, hogy így érdemeink gyarapodjanak. Azért biztat minket az Úr: Örüljetek és vigadjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok.”

 

4./ Prohászka Ottokár püspök azokról az üldözésekről ír, amelyek a hétköznapi életben érik a keresztény embert:

Kik az igazságot úgy szeretik, hogy szenvednek is érte; kik meggyőződésükből, hitükből, erényükből, az erőszakkal szemben nem engednek, hanem inkább mindent elveszítenek: kegyet, előmenetelt, tiszteletet, barátságot, vagyont, életet. Ezek az arisztokratikus lelkek, kiknek szemében a világ elvesztette értékét a vele szemben álló örök értékekkel szemben. Kis, nagy áldozataimban, melyeket az igazságért, erényért, Istenért hozok, pillanatig sem habozom. Nem kell vértanúnak lennem s mégis szenvedhetek igazságért, erényért mellőzést, neheztelést. Az ne zavarjon meg. De szenvedhetek az igazságért úgyis, hogy ártatlan lévén, megszólnak, elítélnek, börtönbe vetnek, megfosztanak állástól, jóléttől. Gondoljunk a »bibliás ember« vigaszára! Szenvedni az igazságért s csak Isten előtt tisztának lenni, fölséges, isteni lelkület. E lelkek leleplezése lesz az utolsó ítélet fénypontja! (ÖM 6,187)

 

5./ Befejezésül tegyük fel az őszinte kérdést: elhiszem Jézusnak, hogy valóban az általa megjelölt életeszmék adják a boldogságot? A szegénység, szelídség, szomorúság, igazságosság, irgalmasság, tisztaszívűség, békességkeresés és üldözés elviselése – ez tesz boldoggá? Vajon tényleg rossz gazdagnak, jóllakottnak lenni, nevetni és dicséretet kapni?

 

Amint Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa rámutat: Friedrich Nietzsche (XIX. századi német filozófus) dühös kereszténység-ellenes kritikája szerint az Egyház a nyolc boldogság tanításával a gyávákat és ügyetleneket ámítja azzal, hogy boldognak mondja őket a sikeres és erős emberekkel szemben. Szerinte a keresztények irigyek a világ sikeres embereire, és ezért szidalmazzák azok boldogságát.

 

A nietzschei gondolatból sok minden átment a modern ember tudatába, s ezért van az, hogy sokan itt a földön keresik a mennyországot, és semmilyen lelkiismeret-furdalásuk nincs amiatt, ha másokat eltaposnak, kizsákmányolnak, kifosztanak, tönkretesznek, ha gyengéket gúny tárgyává tesznek, ha a tiszta életet nevetségessé teszik. (vö. Joseph Ratzinger: A názáreti Jézus I. 93)

Például van olyan üzletember, spekuláns, aki az üzletet mindenek elé helyezi, s nincsenek erkölcsi skrupulusai, erkölcsi aggályai a tisztességet illetően. Nos, ilyen a „lélektelen” ember. (vö. Júd 19)

 

Mi az oka annak, hogy a világ abszurdnak, ostobaságnak tartja a nyolc boldogság értékrendjét? Egyszerűen az, hogy a világ csak rövid távon gondolkodik, míg Jézus az örökkévalóság távlatában. A világ szerint élők itt akarják megtapasztalni azt a boldogságot, ami valójában itt nem nyerhető el, hanem csak a mennyországban.

 

Mi a válaszunk a világ ellenérveire? Szent Pál apostol intelme illik ide: „ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, ami Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,5) Jézusnak a nyolc boldogságról szóló szavai arra intenek minden keresztény hívőt, hogy amennyire emberileg lehetséges, igyekezzünk ugyanazzal az érzéssel eltelni, amely a mi Üdvözítőnkben is megvolt áldozatának bemutatásakor. Töltse el életünket az ő mélységes alázatossága, legyünk mi is vele együtt áldozattá oly módon, hogy megtagadjuk magunkat és követjük az evangélium parancsait. (vö. XII. Pius: Mediator Dei)

 

A nyolc boldogság tanításának helyességére, hitelességére vonatkozóan a legdöntőbb érv maga Jézus Krisztus: ő nem csak elmondta a boldogságok mibenlétét, de ő maga boldog életet élt. Szegény, szelíd, irgalmas, igazságos, tisztaszívű volt és üldözést is szenvedett – és mindezek mellett boldog volt. A nyolc boldogság tehát élhető és követhető tanítás.

 

AttachmentSize
Boldogságok, 2020-06-15.odt31.46 KB