Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Boldogságok, 1. - 2020.04.13. - elmélkedés fiataloknak és felnőtteknek

Minden ember boldog akar lenni. A mai nagyszülők korosztálya jól emlékszik fiatalkorának slágerére, melynek zenéjét dr. Dobos Attila írta, s Harangozó Teri adta elő.

 

Mi a boldogság kulcsa? - Ez a kérdés évezredek óta foglalkoztat minden embert.

 

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz c. költeményében a boldogság elérésének módjáról mereng, ill. arról, hogy mi akadályozza meg a boldogságot. A vers 1843-ban íródott. Az ország első költője ekkor 43 éves volt, s már pár éve udvarolt a nála 25 évvel fiatalabb Csajághy Laurának. A fiatal lány érthető módon aggodalmaskodott a nagy korkülönbség miatt, de végül igent mondott. Az esküvő előtt azonban egyre inkább tűnődővé vált, s a korosodó vőlegény ennek hatására írta nászajándékul a magyar szerelmi költemények egyik legszebbikét. Azóta szállóigévé vált a vers első sora: „Hová merült el szép szemed világa?”

A költemény filozofikus kérdést tesz fel a boldogságról:

 

„Mi az, mi embert boldoggá tehet?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.”

 

(Megjegyzendő, hogy a „gyönyör” szó alatt a XIX. században a lelki örömöt értették; míg napjainkban a kifejezés alatt szexuális örömöt értenek. A szavak idővel más tartalmat kapnak.)

 

Szent Ágoston püspök 412-ben kelt Probához írt levelében ugyancsak a boldogságról értekezik.

Proba előkelő származású római özvegy volt. A mélyen vallásos asszony egyik fiának halála után menyével és unokájával együtt Karthágóba költözött, ahol több özveggyel együtt a nagy püspöktől kért lelki irányítást. Szent Ágoston ebben a levélben ad útmutatást a boldogság eléréséhez.

Nézzünk néhány olyan gondolatot ebből a levélből, mely Vörösmarty versében is szerepel.

 

A gazdagság boldoggá tesz?

 

A lottóláz sok-sok embert tart bűvöletben, különösen olyankor, amikor már régen nem volt telitalálatos szelvény és több milliárd forint gyűlt össze. Sokan elmerengenek, mit is kezdenének egy hatalmas nyereménnyel.

Vajon a gazdagság utáni vágyakozás nem önleleplezés? Nem arról árulkodik, hogy a vagyonra áhítozó ember valójában boldogtalan? S ha hozzájut a vagyonhoz, nem fél-e annak elvesztésétől? Ez a félelem nem gyötrőbb-e a vagyon utáni vágyakozásnál?

Szent Ágoston szerint „a földi javak nem teszik az embereket jókká; csak ha már az ember máshonnan jóvá lett, ezeket jól használva eléri, hogy ezek is jókká legyenek… Az ember csak attól lehet boldog, amitől jó is lesz.” (im. 3)

 

A mostani koronavírus-járvány rámutat arra, hogy a gazdagság kevés a boldogsághoz. Mert mit tud kezdeni most gazdagságával? Sem utazni, se szórakozni nem tud, az egészség védelme érdekében kénytelen bezárkózni. A kényszerű elzártság bizonyos értelemben elszigeteli egymástól az embereket, ugyanakkor lehetőséget nyit az emberi jóság megélésére. A veszélyeztetettekért való aggódás, segítségnyújtás (pl. bevásárlásban) barátságossá tud tenni.

 

Az egészség boldoggá tesz?

 

A magyar gazdaság egyik húzóágazata az egészségipar. Az ember jólléte (és nem jóléte, azaz gazdagsága), az ember jólléte – Szent Ágoston gondolata szerint – a lélek és a test egészségében és

épségében áll. A test egy darabig egészségesen tartható, mert – ahogy egy idős hívő mondta – az egészség „időarányos”. Az életévek előrehaladtával csökken az egészség. De az a lélek sohasem egészséges, amely nem helyezi az örök életet az ideigvaló élet elé. Földi, ideigvaló életünket ugyanis annak az érdemnek a megszerzésére kell fordítanunk, amely az örök életet adja nekünk. Az egészség megőrzése így nem a végcél, hanem csak egy eszköz a lelki egészség, ill. az örök élet megszerzése céljából. A magyar közmondás szerint: ép testben ép lélek. (Egészséges testben egészséges lélek – ez a cél. Nem véletlenül beszélünk pszichoszomatikus betegségekről: lelki eredetű testi betegségekről.)

Ma divatos azt mondani: szeresd magadat! Rendben van, szeretni kell önmagukat, de hogyan?

Az ókori egyházatya szerint „akkor szeretjük magunkat, ha Istent szeretjük, és felebarátunkat úgy szeretjük, mint önmagunkat. Istent tehát önmagáért szeretjük, önmagunkat és felebarátunkat pedig őérette.” (im. 14)

 

A szabadság, függetlenség boldoggá tesz?

 

Individualista – önző, önimádó, én-központú – világunkban boldognak tartják azt az embert, aki a maga akarata szerint élhet.

Szent Ágoston szerint „téves ez az állítás; ugyanis azt akarni, ami helytelen, maga a legnagyobb szerencsétlenség. És el sem nyerni azt, amit akarunk, nem olyan szerencsétlen dolog, mint elnyerni azt, amit nem kellene.” (im. 10)

Ez utóbbi megállapítását egy példával világítanám meg. Egy fiatal pénzt kér szüleitől. A kérdésre – hogy mire kéri – nem ad őszinte választ; valójában kábítószer kipróbálásához van szüksége pénzre. Ha a szülei anyagi helyzetük miatt nem nyeri el azt amit akart – a pénzt –, ez nem olyan szerencsétlen dolog, mint ha elnyerné azt, amit akart – a kábítószert. (megtörtént eset)

 

„Nem könnyű felismerni és megtalálni a valódi boldogságot a világban, amelyben élünk, ahol az emberek a divatos gondolkodásmód rabjaivá válnak. Azt gondolják, hogy „szabadok”, de tévúton járnak és tévelyegnek az aberrált ideológiák hibái és illúziói között. Magát a szabadságot kell megszabadítani attól a sötétségtől, amiben az emberiség tapogatózik, fel kell váltani a fénnyel. Jézus megtanított bennünket arra, hogy ezt miként tegyük: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,32) A megtestesült Ige, az Igazság Igéje tesz bennünket szabaddá és az irányítja szabadságunkat a jó felé.” (XVI. Benedek pápa)

 

Mit jelent boldognak lenni?

 

Hogy mit jelent boldognak lenni, azt sokan és sokat vitatták. De mi miért menjünk a sokak és a sokféle nézet után? - kérdezi Szent Ágoston, majd így folytatja: Az Isten írása röviden és igazán megmondja: »Boldog az a nép, melynek az Úr az Istene.« (Zsolt 33, 12. im. 24)

 

Márk sajátja a betszaidai vak meggyógyítása. Jézus nyállal megkente a vak szemét, rátette kezét, s megkérdezte tőle: „Látsz valamit?” Az felnézett, s így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának.” Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. (Mk 8, 22-25)

A vak előbb rosszul látta a világot, majd végül tisztán látott. Mintha ma is sokan vakok lennének, ill. rosszul látnák a világot. Mi ennek az oka?

Pilinszky János költő bölcs meglátása: „Aki a világot nézi, az nem látja Istent. Aki Istent nézi, tisztán látja a világot.”

 

Mit jelent tehát boldognak lenni? Nem gazdagságot, nem egészséget, nem szabadságot és függetlenséget, hanem Isten bírását, Isten látását – most még homályosan, egykor színről-színre.

(folytatás következik)

 

AttachmentSize
Boldogságok.odt30.71 KB