Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Az egyházi év...

Kedves Testvérek!

1./ Az egyházi év – a gazdasági évtől eltérően – Krisztus Király ünnepével (november 21.) lezárul. Minden évzáráskor azt kérdezzük: mit hozott az elmúlt esztendő. A gazdasági év zárásakor a gazdasági adatok alakulására kérdezünk rá, az egyházi év zárásakor pedig arra, hogy hozzásegített az életszentségben való előbbrejutáshoz? Az
egyházban mindenki – papok és hívek egyaránt – meghívást kap az életszentségre: az apostol szava szerint: „Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek” (1 Tessz 4,3; vö. Ef 1,4 és Lumen Gentium V.39.)

Földi életünkben persze sosem készülünk el életszentségünk végső kialakításával. Tökéletes és minden hibától mentes életszentségünk véglegesen a halálunk utáni tisztulás állapotában valósul meg. Urunk majd akkor fejezi be művét rajtunk. Addig is törekednünk kell az életszentségre. Hogyan? A szentségek vételével. Jézus úgy rendelkezett, hogy a szentté tevő kegyelmeket az Egyház által kiszolgáltatott szentségeken keresztül kapjuk meg. Ezért járulunk lehetőleg minden szentmisén szentáldozáshoz. A szentgyónásról az a beidegződésünk, hogy az a súlyos bűnökben élőknek való. Ez tévedés. Tapasztalat szerint ma inkább az életszentségre törekvők és a már valóban szent életű emberek gyónnak. Számbelileg kevesebben gyónnak, de akik gyónnak, azoknál érezni az életszentségre törekvés vágyát. Ebből logikusan következik, hogy akkor lesz több gyónó, ha többen törekszenek az életszentségre és nem elégszenek meg az ímmel-ámmal való vallásossággal. Kritikus pont a házasság szentsége! Miért kössünk egyházi házasságot? - kérdezik. Hát nem azért szükséges a szentségi házasság, hogy a termékenység életforrása legyen, hanem hogy az életszentség érdekében legyen kegyelemforrás. Erről megfeledkeznek az élettársi viszonyt választók.
Akkor lesz több szentségi házasságkötés, ha többen törekszenek majd az életszentségre! A gyónások és a házasságkötések visszaesésének közös gyökere van: az életszentségre törekvés hiánya! Az egyházi év végén kérdezzük meg tehát magunktól: hozzásegített az életszentségben való előbbrejutáshoz?
 

2./ Az adventi várakozás idejét lehet átszundítva tölteni, lehet múlatni az időt a vásárlási láz felfokozott izgalmában de lehet éberségben is tölteni. Az adventi hajnali szentmisék az öt okos szűzhöz tesznek hasonlókká, akik éberen várakoztak a vőlegény megérkeztére (vö Mt 25,2). Aki várakozik, az nem a múltat kémleli, hanem a jövőbe tekint. Várakozik a Vőlegény érkezésére. Ezért a keresztények sosem a jövőtlen nemzedék tagjai. A mi jövőnket Jézus biztosítja, de nekünk kell azt kiérdemelni. Az életszentségre törekvéssel kell kiérdemelni.
                                        Gábor atya