Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Az Úrnak háza volt az otthona – 2016.11.21.

A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban mai emléknapján Tiziano festménye jelenik meg képzeletünkben. A reneszánsz kori velencei festészet híres alkotása nem véletlenül született meg 1534-1538 között. Tekintsük át a témát, azaz Szűz Mária bemutatását a templomban.
Mária gyermekségéről – az angyali üdvözlet előtt történtekről – nem esik említés az evangéliumokban. A Jakab-evangélium avagy Protoevangéium – egy, kanonizáció rostáján kijullott minden valószínűség szerint Szíriában, a II. században keletkezett apokrif irat - meséli el részletesen Mária életét a születésétől egészen a betlehemi gyermekgyilkosságig. Az apokrif írás szerint Mária egy hosszú ideig gyermektelen, már idősödő házaspár – Joachim és Anna – leányaként született. A gyermekáldás érdekében Joachim 40 napig böjtölt, Anna pedig a következő fogadalmat tette: „hogyha én szülni fogok, akár a férfi, akár az asszony nemből valót, ajándékul ajánlom fel én őt az Úrnak, az én Istenemnek, és legyen az Ő szolgája életének minden napján.” (dr. Ladocsi Gáspár püspök fordítása) Kérésük meghallgatásra talált. Nagy volt Joachim és Anna öröme, azonban ígéretükről nem feledkeztek meg, és a három éves Máriát elvitték a jeruzsálemi zsidó templomba és a papok gondjára bízták. Egyes állítások szerint éppen Zakariás, Keresztelő Szent János majdani apja volt az a pap, aki a kis Máriát bevezette az Úr szolgálatába. Mária tizenkét éves koráig maradt a templomban, ahol a legjobb képzésben részesült. Ez az életkor megfelel a biológiai érésnek, amikor a havi tisztulás – havi vérzés – a zsidó hagyomány tanítása szerint tisztátalanná teszi a leányt vagy asszonyt, s emiatt nem vehetett részt a templomi vagy zsinagógai szertartáson. Josephus Flavius ókori zsidó történetíró közlése szerint a kislányok templomi bemutatás egyben szüzességi fogadalomtételt is jelentett. Mivel a szüzesség az ószövetségi zsidó társadalomban nem volt elterjedt, mondhatjuk, hogy Mária esetében ez már istenanyai kiválasztására utaló cselekedet.
Az apokrif irat leírja, hogy amikor a három éves Mária a templom kapujához ért, lelkesedésében egyedül, felnőtt segítsége nélkül futott fel a tizenöt fokból álló lépcsőn, amelynek végén a főpap várta. Tiziano ezt a jelentet ábrázolja festményén.
Most szakadjunk el a képtől és tekintsük át a liturgikus emléknap kialakulásának történetét. I. Jusztiniánosz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett az ószövetségi jeruzsálemi templom közelében. Ezt az új Mária-templomot - a bemutatás templomát – 543. november 21-én szentelték fel. A templomot ugyan lerombolta a történelem vihara, az emléknap fennmaradt. Konstantinápolyban a VIII. századtól ünneplik. A nyugati kereszténységben jóval később kezdődött ünneplése, ennek oka, hogy az apokrif írásokat nem tartották hitelesnek. Érdekes, hogy hazánkban a Pray-kódex már 1200 tájékán ismeri ezt az emléknapot, míg nyugaton csak 1371 táján tűnt fel, egy ciprusi utazó közvetítésével, aki erről a keleti ünnepnapról tájékoztatta az avignoni pápai udvart. A Pray-kódex azért tud előbb erről az ünnepről, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett, és onnan hozta magával ezt a liturgikus ünnepet. Noha az avignoni pápai udvarban XI. Gergely pápa a XIV. században megülte Mária bemutatásának emléknapját, az egész egyházban csak a reneszánsz pápák vezették be megülését. De az sem ment zökkenőmentesen. IV. Sixtus pápa elrendelte az ünnepet, de Szent V. Pius pápa visszavonta. Végül V. Sixtus 1585-ben végleg bevezette a liturgikus ünnepet.
Itt találkozik ismét Tiziano festménye és a liturgikus ünnep története. Tiziano azokban az években készítette el a 'Mária bemutatását a templomban' c. festményét, amikor az ünnep bevezetése feletti huzavona zajlott. Azokban az években ez nyilván felkapott téma volt, s ehhez járult hozzá a kor egyik legjelesebb művésze a maga eszközeivel. De míg az apokrif irat 15 fokból álló lépcsőt említ, Tiziano festményén csak 13 lépcsőt látunk, s a gyermek Mária éppen a nyolcadik, pihenőként kialakított lépcsőn áll. A nyolcas szám a Bibliából jól ismert: a nyolcadik napon történt a fiúgyermekek körülmetélése, ill. Jézus egy alkalommal tartott beszéde után nyolc nappal „kiválasztotta Péter, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni” (Lk 9,28). Tiziano feltehetően azért állítja Máriát a nyolcadik lépcső pihenőjére, mert Mária is Isten kiválasztottja volt, akárcsak a választott nép fiai (ennek jele volt a körülmetélés), vagy a három kiválasztott apostol. De az Egyház is megjelenik a festményen: a lépcső mellett egy házat látunk, mely 3 X 4 = 12 korintusi oszlopon áll. A kép üzenete világos: mi - az Egyház tagjai - mindannyian Isten kiválasztottjai vagyunk, s a templom számunkra nemcsak az Úr háza, de egyben a mi lelki otthonunk is.