Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Anyámnak, az Egyháznak szívében Szeretet leszek Teréz-mise, 2021.03.17.

1./ Lisieux-i Szent Teréz még csak 4 éves volt, amikor 1877-ben az idős, 76 éves Szent John Henry Newman bíboros ezt írta:

„Az Egyház kilátásait illetően… tudjuk, hogy az idős emberek általában aggodalmaskodók. Ám az én véleményem nem új keletű, hanem már ötven éve hordozom lelkemben. Ezen idő alatt szüntelenül növekvő hitetlenséget látok kibontakozni, s az évek folyamán vízözönszerűen emelkednek a hullámok. Földi életem befejezése utáni időben már csak a hegycsúcsok fognak kiemelkedni, mint szigetek az áradatból. Elsősorban a protestáns világra gondolok itt. Ám a katolikus vezetők részéről is rendkívüli erőfeszítésekre és sikerekre van szükség. A Bölcsesség és a Bátorság ajándékát kell a Magasból elnyerniök, ha a Szentegyházat valóban ki akarják menteni a borzalmas vészből. Ha a rájuk váró megpróbáltatás ideiglenes lesz is, amíg tart, rendkívül heves lesz.”

Newman 1890-ben halt meg, Teréz pedig 1897-ben, így tehát kortársak voltak, már amennyire annak lehet nevezni egy 89 és egy 24 éves embert. Ami Newman jóslatát illeti, borúlátását a mai idők igazolják, hiszen a nyugati világban a keresztények már diaszpóraszerűen, szigetekként élnek a liberális-ateista társadalom tengerében. Kis Szent Teréznek nem volt, nem lehetett ilyen világlátása, mert 9 évet úgy élt a zárdában, hogy ki sem tette lábát a világba. Amiben egyek voltak mindketten, az az Egyház iránti lángoló szeretetük volt.

 

2./ Teréz egyik legszebb gondolatát ma zenei kísérettel éneklik, főleg imacsoportok és ifjúsági találkozók összejövetelein: „Anyámnak, az Egyháznak szívében Szeretet leszek...”

Ez a szeretet nem szentimentális szeretet, hanem tettekben megnyilvánuló szeretet. Élete utolsó két évében – már halálos betegen – imahátteret vállal Roulland misszionárius atyáért, Belliére szeminarista kispapért, és nem utolsósorban saját nővéréért, Léonie-ért, aki már háromszor is kudarcot vallott szerzetesi életével; mindegyik alkalommal kilépett. Teréznek Léonie-ért vállalt imái meghallgatásra találtak, méghozzá kalandos úton. Teréz önéletrajzi írása egy évvel halála után, 1898-ban jelent meg. Léonie ezt elolvasta, s ettől újabb ösztönzést kapott, hogy újra próbálja meg a szerzetesi életet. 1899-ben belépett a vizitációs nővérek közé, s ekkor már megtalálta hivatását. Léonie 1941-ben halt meg. 2015-ben – a Martin-szülők, Louis és Zélie szenttéavatásának évében – megkezdődött Léonie boldoggáavatási eljárása is.

Lisieux-i Szent Teréz rövid élete vége felé ismerte fel missziós hivatását. Anélkül, hogy valaha is misszióba mehetett volna, lélekben mégis misszionárius volt; a hit, a remény és a szeretet tanúságtevője.

 

3./ Szent II. János Pál pápa – aki Lisieux-i Szent Terézt egyháztanítóvá nyilvánította – 2000-ben azt mondta: „elérkezett a világi krisztushívők órája”. Most Jézus nekünk teszi fel azt a kérdést, melyet egykor apostolainak tett fel, látva sokak eltávolodását: „Ti is el akartok menni?” (Jn 6,67) Napjainkban, amikor oly sokan elhagyják az Egyházat, elhagyják vallásgyakorlásukat, indokolt a jézusi kérdés: ti is el akartok hagyni? Az Egyháznak ebben a nehéz időszakában Terézzel válaszoljuk: „Anyámnak, az Egyháznak szívében Szeretet leszek.”

Igen, elérkezett a világi krisztushívők órája. A Teréz-misszió tagjai ma terézi lelkülettel teszik azt, amit névadójuk tett: elsősorban a papságért imádkoznak, de a Teréz-misék alkalmával szeretteikért, családtagjaikért is, hiszen ezt a szentmisét minden hónap 17-én azokra a szándékokra mutatjuk be, amelyeket a hívek a Kis Szent Teréz dombormű alatti levélszekrénybe bedobnak.

Kis Szent Teréz szerette az Egyházat. A Teréz-misszió imaközösségén keresztül nem csak segít szeretni ezt az Egyházat, hanem arra ösztönöz minket, hogy az Egyház szíveként éljünk.

Anyámnak, az Egyháznak szívében Szeretet leszek.”

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2021-03-17.odt30.85 KB