Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

400 éves időutazás Európa történelmében – 2022.01.24.

1./ Szalézi Szent Ferenc genfi püspök, egyháztanító (1567-1622. december 28.) élete az 1555-ös augsburgi vallásbéke korszakára valamint a harmincéves háború kezdetére esett. A cuius regio eius religio – akié a föld, azé a vallás elv értelmében a földbirtokos rendek szabadon választhattak a lutheri és a katolikus vallás között, alattvalóiknak viszont követniük kellett uruk vallását. Aki nem értett egyet gazdájának vallási meggyőződésével, az vagyonát megtartva elköltözhetett más vidékre. Az augsburgi vallásbéke ugyan 63 éven át nyugalmat hozott a német-római birodalomban, de megágyazott az 1618-ban kirobbant kegyetlen harmincéves háborúnak, melynek áldozata lett a három szent kassai vértanú: Kőrösi Márk, Grodecz Menyhért és Pongrácz István.

A kor történetéhez tudnunk kell, hogy Németországban az egyház helyzete katasztrofális volt, mégpedig igen sok püspökség protestáns kézre való kerülése, a lelkészkedő papság életmódja (iszákossága és konkubinátussága – ágyassága), valamint a papi utánpótlás nagymérvű csökkenése miatt. A rossz példa hatása megmutatkozott a nép életében. Ilyen történelmi légkörben élt és alkotott a nagy hatású püspök és egyháztanító: Szalézi Szent Ferenc.

 

2./ Filótea néven ismert könyve – eredeti címe: Bevezetés a lelki életbe – 1608-ban jelent meg, és hatalmas sikert aratott. Ebben meg akarja mutatni a keresztényeknek, hogy az önmegszentelés nem függ az életkörülményektől és társadalmi osztálytól. Ebből idézek két olyan részt, mely napjaink keresztényeinek is útmutató lehet. Az első a lelkiismeretvizsgálat és gyónás szerepére vonatkozik.

 

Emberi természetünk könnyen ellankad jó szándékaiban testünk törékenysége és rosszra való hajlamai miatt, melyek a lélekre nehezednek és ellenkező irányba vonzzák, ha nem emelkedik fel gyakran a jó elhatározás eleven erejével. A madarak is gyorsan földre hullanak, ha nem fokozzák szárnyaik erejét és iramát, hogy fenntartsák magukat röptükben. Ezért szükséges, hogy az Isten szolgálatára tett jófeltételeidet igen gyakran felújítsd és ismételd, mert félő, ha elmulasztod, visszaesel a korábbi állapotba, sőt inkább egy még rosszabb állapotba (Lk 11,26), mert a lelki hanyatlásnak az a tulajdonsága, hogy mélyebbre húz, mint ahonnan a jámborságra felemelkedtünk.

A legjobb órát is igazítani és felhúzni kell kétszer napjában, reggel és este; azonfelül évente legalább egyszer szét kell szedni, hogy a rozsdától megtisztítsák, kiigazítsák a túlerőltetett részeket, kijavítsák az elhasználtakat. Hasonlóképpen, aki az ő drága lelkének igazán gondját viseli, be kell azt állítania Isten előtt reggel és este… azonkívül gyakorta meg kell fontolnia állapotát, azt a helyes irányba kell terelnie és rendben kell tartania.

Végül legalábbis egyszer évente, szét kell azt szedni, minden darabját gondosan meg kell vizsgálni, vagyis át kell vizsgálni a lélek minden érzületét és hajlamát, hogy kijavíthassa esetleges hibáit. S amiként az órás finom olajjal keni meg az óra kerekeit, a rugókat és minden mozgékony részt, hogy az óra járása könnyedebb legyen és kevésbé rozsdásodjék, hasonlóképpen kell a hitbuzgó embernek az említett szétszedés után lelkének üdvös megújhodására azt megkennie a gyónás és áldozás szentségeivel. Ez a gyakorlat helyrehozza az idővel megviselt erőidet, megmelegíti szívedet, felzsendíti jófeltételeidet és kivirágoztatja lelked erényeit.” (Filótea V. 1.)

A másik idézet az elmélkedés fontosságára utal:

A kis gyermekek anyjuk beszédét hallva és gagyogva vele megtanulnak beszélni. Mi is, ha az elmélkedésben az Üdvözítőnél tartózkodunk, s megfigyeljük szavait, cselekedeteit és érzelmeit, kegyelmével megtanuljuk, hogy úgy beszéljünk, cselekedjünk és akarjunk, mint ő. (Filótea II. 1.)

Legfontosabb… hogy elmélkedésed végeztével tartsd meg feltett elhatározásaidat és jófeltételeidet, gyakorold azokat gondosan a nap folyamán. Ez az elmélkedés igazi gyümölcse. Enélkül bizony az gyakran nem csak haszonnélküli, de ártalmas is. Mert az erényekről való elmélkedés gyakorlásuk nélkül néha felfuvalkodottá teszi a lelket és szívet, azt a hiedelmet keltve bennünk, mintha olyanok volnánk, ahogyan azt elhatároztuk és feltettük. Ez kétségtelenül igaz lenne, ha elhatározásaink életerősek és szilárdak. Ám nem ilyenek, ezért hiábavalók és veszélyesek, ha nem mennek át a gyakorlatba. Ezért minden eszközt fel kell használni gyakorlásukra és keresni arra a kicsi vagy nagy alkalmat.” (Filótea II. 8.)

 

AttachmentSize
Vesperás, 2022-01-24.odt34.27 KB