Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A „lelki adoptálás” gyümölcseiről – 2012.03.23.


1./ Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén évről évre több templomban történik meg az ún. „lelki adoptálás” - lelki örökbefogadás. Híveink közül többen vállalják, hogy március 25-től 9 hónapon keresztül naponta imádkoznak egy általuk nem ismert magzatért, hogy megszülethessen és ne essen áldozatul az abortusznak. Mivel a felajánlás anonim, eredménye - emberi számítás szerint – ismeretlen marad. De mégsem egészen! Erről hallottam egy meglepő történetet.
     Az Emmausz Karizmatikus közösségbe tartozó nagymama mesélte el a következő – két szálon futó – esetet. Ennek a nagymamának egyik lánya éppen veszélyeztetett terhes volt, de ezt a közösségben nem tudták. A közösség másik nagymama korabeli tagja bekapcsolódva a lelki adoptálás imamozgalmába, naponta imádkozott egy általa nem ismert magzatért. Egyszer azt mondja neki a közösségbeli barátnője, hogy megálmodta róla, hogy Piroska nevű gyermeke fog születni. Az idős hölgy csak mosolygott ezen, hiszen neki már nem születhet gyermeke. Aztán pár hét múlva a közösségben azt mondják neki, hogy „jól imádkoztál, mert megszületett a Piroska nevű unoka”. Az idős hölgy erre azzal hárította el a dolgot, hogy ő nem ezért a magzatért imádkozott, hanem egy abortusztól vagy veszélyhelyzettől fenyegetett magzatért. Ekkor megmondták neki, hogy ez a Piroska veszélyeztetett terhes kismamától született. - El tudjuk képzelni azt a meglepetést, amit a lelki adoptálásba bekapcsolódó hívő érzett?
     Másik történet: egy fiatal házaspár nagyon szeretett volna második gyermeket. A plébánia családcsoportjában egy többgyermekes édesanya imádkozni kezdett a gyermekáldásért. Két éven keresztül naponta elimádkozta az örvendetes rózsafüzér első tizedét: „akit te Szent Szűz a Szentlélektől fogantál”. Két év múlva éppen Mária napon a fiatal asszony boldogan mondta neki, hogy gyermeket vár.
 
2./ Nincsenek véletlenek, csak Gondviselés van – szoktam mondani. A Gondviselés mintha csak jutalmazni akarná az imádkozók áldozatát. Ez a két történet mintegy igazolása annak, hogy Isten működik a mai világban. Fölmerül egy kérdés: miért az imádkozó emberek látják meg Isten tetteit a világban? Miért pont az imádkozó emberekkel történnek ilyen különös dolgok, ilyen furcsa egybeesések? A titok nyitja a szív tisztaságában rejlik. Az imádság megtisztítja a szívet a gonosz vágytól és az önzés minden foltjától. Az imádkozó ember szívében az első helyet a hitnek biztosítja. S miután az imádkozó ember megtisztította szívét a földi dolgoktól, tiszta szívvel tudja szeretni Istent. Jézus azt mondta: „Aki szeret engem … én is szeretni fogom és kinyilatkoztatom magam neki” (Jn 14,21). Ez azt jelenti, hogy aki tiszta szívvel szereti Istent, az meglátja Isten nagy tetteit: pl. egy imameghallgatásban részesül, mint a lelki adoptálást vállaló nagymama, vagy a gyermekáldásért imádkozó többgyermekes édesanya.
 

 

3./ „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják Istent” - mondta Jézus a hegyibeszédben. Istent meglátni nem csak az üdvözültek privilégiuma. A tisztaszívű ember bizonyos értelemben már itt a földön is meglátja Istent. Meglátja Isten tetteit, meglátja Isten működését a saját, vagy mások életében. A tisztaszívű ember mindig többet lát a világból, mert neki nem csak természetes látása van, hanem természetfeletti látása is.
      Szent Ágoston püspök megtanít arra, miként kérjük Istentől a tiszta szívet:
     „Látni akarlak: nagy és jó dolog, amit akarok... Segíts szívemet megtisztítani... mert amit látni akarok, az tiszta, de amivel látni akarok, az nem az... Uram, tisztíts meg engem kegyelmeddel, tisztítsd meg szívemet segítségeddel és erőddel. Add, hogy általad és veled egyesülve a jó tettek, az irgalom és a jóság bőséges gyümölcseit teremjem” (Serm. 261,4,9).

     Elképzelhetetlen, hogy Isten ne segítene annak az embernek, aki szereti őt, és látni szeretné őt. Istent látni itt a földön még csak homályosan lehetséges (vö. 1 Kor 13,12), pl. az említett imameghallgatások formájában. Minél jobban megtisztul a szív, annál tökéletesebb lesz a természetfeletti látás. A nagyböjti időszak a maga sajátos lelki programjaival célirányosan arra szolgál, hogy az imádságban és a bűnbánatban megtisztult szív képes legyen meglátni a ma is munkálkodó gondviselő Istent.