Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

„Istent szeretni és megszerettetni” – 2020.07.17.

Lisieux-i Szent Teréz így fogalmazta meg életprogramját önfelajánló imádságában (vö. Önéletrajza, 317. - Ecclesia, 1974)

 

Úgy gondolnánk, hogy egy életprogramot másokkal megismertetni, és ami még ennél is több: megszerettetni másokkal – ez tevékeny munkát igényel. Csakhogy Teréz olyan szerzetesrend tagja volt, amely „szemlélődő” munkát végzett; nem betegápoló vagy tanító tevékenységet végzett, hanem szemlélődő imádság volt a profilja. A kármelita apácák világtól elzárt élete, a kolostor zárt világa, a külső tevékenység hiánya sokak számára érthetetlen életprogram. Azt még könnyebben megértik, hogy egy beteget ápoló szerzetes, aki munkáját nem fizetségért, hanem Isten iránti szeretetből végzi, meg tudja szerettetni Istent. De miként tudja megszerettetni másokkal Istent egy olyan szerzetes, aki – miként Kis Szent Teréz – szerzetes élete során ki sem lép a kolostor falai közül?! S ami még abszurdabb: hogyan lehetett Kis Szent Teréz a missziók védőszentje, olyan szerzetesek közbenjárója, akik egész életüket a hitterjesztés külső tevékenységében élik?!

Ezt a látszólagos ellentmondást Kis Szent Teréz az életével oszlatta szét, hiszen istenszerető élete – melyet elöljárói utasításra megírt önéletrajzából ismert meg a világ – olyan mély hatással volt másokra, hogy rajta keresztül sokan megszerették Istent.

Noha Teréz „szemlélődő” szerzetes volt, arra törekedett, hogy istenszeretete ne csak szavakban, de tettekben is kifejezésre jusson. Önéletrajzában így ír:

 

Igen, érzem, hogy mikor szerető szívű vagyok, egyedül Jézus cselekszik bennem, minél inkább egy vagyok Vele, annál jobban szeretem minden nővéremet. S amikor növelni akarom magamban ezt a szeretetet, s főleg, amikor a gonosz lélek megkísérli, hogy lelki szemeim elé vetítse ennek vagy annak a számomra kevésbé rokonszenves nővérnek a hibáit, sietve kutatok erényei, jóravaló vágyai után, azt mondom magamnak, hogy ha láttam is elesni egyszer, attól még nagyszámú győzelmet arathatott, melyet alázatosságból elrejt, s hogy még az, ami az én szememben hibának tűnt fel, nagyon is erényes tetté lehet a jó szándék folytán. Nem kell fáradoznom azon, hogy meggyőzzem erről magamat, mert egyszer egy olyan kis tapasztalatra tettem szert, amely bebizonyította nekem, hogy sohasem szabad ítélkeznünk.

Egy pihenő alkalmával történt; a kapusnő kétszer csengetett, ki kellett nyitni a munkások nagy kapuját, hogy behordhassák a jászolnak szánt fákat. Alperjelnő mondta, hogy legyek szolgálatukra, vagy én, vagy a mellettem lévő nővér. Oldani kezdtem a kötényemet azonnal, de mégis eléggé lassan ahhoz, hogy a társam vesse le az övét hamarabb, mert örömet akartam szerezni neki azzal, hogy legyen ő a kísérő. Alperjelnő nevetve nézett bennünket és látva, hogy én utána kelek fel, ezt mondta nekem: „Ó, jól sejtettem, hogy nem ön fogja ezt a gyöngyöt a koronája számára elnyerni. Túlságosan lassú volt...”

Bizonyára azt hitte, hogy természet szerint cselekedtem s ki se tudom mondani, hogy egy ilyen apróság mekkora lelki javamra szolgált és milyen elnézővé tett mások hibáival szemben. Ez még abban is megakadályoz, hogy hiú legyek, mikor előnyösen ítélnek meg, mert ezt mondom magamnak: Miután az én kis erénygyakorlataimat tökéletlenség-számba veszik, ugyanígy lehet tévedni, erényszámba véve azt, ami csak tökéletlenség. Ilyenkor elmondom Szent Pállal: Legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ítél rólam bármely emberi törvényszék. Azonban magamat sem ítélem meg.” 1 Kor 4,3-4 (Önéletrajz, 264-266)

 

Kis Szent Teréz tehát arra törekedett, hogy istenszeretete ilyen rejtett tettekben mutatkozzék meg; s mivel a jót rejtekben gyakorolta – jelen esetben az elsőséget szándékos lassúsággal átengedte nővértársának – nem is számíthatott arra, hogy elöljárójától elismerést nyerjen, viszont Isten a rejtekben is látta jótettét.

Aki olvassa Teréz önéletrajzát, az ilyen gyöngyszemeken keresztül maga is hasonló istenszeretetre érez indíttatást. Teréz példája búvópatakszerűen hat másokra – így valósítja meg azt, amit ő életprogramjának tekintett: Istent szeretni és megszerettetni!

 

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2020-07-17.odt31.92 KB