Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

„Férfinak és nőnek teremtette őket”, 5. - 2022.05.16.

1./ A farizeusok provokatív módon próbára tették Jézust, amikor a házasság felbonthatóságáról kérdezték. Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségével tart, és egy test lesz a kettő? Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19, 4-5)

Korunk társadalma próbára teszi a keresztényeket. A válás kérdésében jószerivel nem tesznek fel kérdést, mert azt társadalmilag „elfogadottnak” tekintik. Ám a progresszívnek kikiáltott nyitott társadalom újdonsült „termékeivel” kapcsolatban kimondva-kimondatlanul, olykor provokatív formában mégiscsak próbára teszik a keresztényeket. Konkrétan például azzal, hogy miként viszonyulunk a gender és az LMBTQ ideológiához. Az előző elmélkedésekben már érintettem a katolikus tanítást, ezért most inkább a család társadalmi beágyazottságának történelmi változásaira kívánok visszatekinteni.

 

2./ A történetiség a társas életformára is rányomja bélyegét. Jól szemlélhető ez még az olyan alapvető közösségben is, mint a család. Mindig be van állítva egy szélesebb körű közösségbe és a funkciók elhatárolása nem könnyű. Primitív fokon a család alig önálló sejtje az úgynevezett patriárkális nagy-családnak. Később a törzsön belül már több önállóságot kap. A mai társadalom főleg a család gazdasági és kulturális zártságát szüntette meg. Gondoljunk arra, hogy a királyi és polgári családokban korábban nem engedték meg a „rangon alulival” történő házasságot. Ez a zártság ma már a múlté; a politikai és más érdekből kötött házasságot felváltotta a szerelemből történő házasságkötés.

Hasonló módosulást látunk népek, illetőleg az államok életében. Az önálló törzs, majd a városállam a maga módján ugyanazt a célt szolgálta, mint a modern állam. Bizonyos fejlődési fokon már szükség van állami keretre, ahol a jogrend, a tekintély, a végrehajtó hatalom, a gazdasági és kulturális eszközök létrehozása szolgálja a közjót és a biztonságot. Az állam több, mint az alattvalók összessége, hiszen hatalma van arra, hogy a tagokat kényszerítse a közjó szolgálatára. De az is igaz, hogy az állam nem öncél, hanem alattvalóinak, mint emberi személyeknek a javáért van. Létének teológiai alapját az ember társas természetében kell megjelölnünk. Két szempont játszik döntő szerepet: az egyik az, hogy az egyén rászorul a közösség hathatós támogatására és védelmére, a másik pedig az, hogy magunkban hordozzuk a bűn lehetőségét és szükség van kényszerítő hatalomra, amely összhangba hozza a különböző érdekeket. A kényszer és büntetés csak a bűn ellen van, ilyen értelemben az állam is lehet az isteni hatalom hordozója a történelemben.

Az ún. „nyitott társadalom” ideológiája azonban megágyazott a „nyitott házasság” gyakorlatának, mely rejtett formában visszahozta a poligámia gyakorlatát. A nyitott házasság azt jelenti, hogy a törvényes házastárson kívül a házastársak egyikének, vagy mindkettőjének – egymás tudtával – egy harmadik személlyel is kapcsolata van. A nyitott házasság megítélése nyilván szubjektív, de az biztos, hogy nem szolgálja a közjót. A nyitott házasság gyakorlata próbára teszi a katolikus hívőt is, ami abból látszik, hogy olykor katolikus házastársak is hajlanak annak elfogadására, ami az ő esetükben házasságtörésnek minősül.

A „nyitott társadalom” produktumának tekinthetjük a progresszívnek kikiáltott – valójában természetellenes – gender és LMBTQ-ideológiát is. Katolikus álláspont szerint a család természetes formája nem cserélhető fel a természetellenes formációkra. A természetellenes nem lehet alternatívája a természetesnek.

 

3./ Globalizálódó világunkban antropológiai kérdéssé vált az is, lehet-e az emberiséget egy államban tömöríteni? Európában az „európai egyesült államok” víziója van napirenden. Ám az USA történetét nem lehet összehasonlítani az európai népek több évezredes múltjával.

Ha azt az állandó törekvést vesszük alapul, hogy az ember változatosságra, gazdagságra, újdonságra vágyik, akkor a jogrendnek, a kultúrának, gazdasági életnek az egységesítése leszűkítést és zártságot jelent. Az élet dinamizmusa ilyen állapotot hosszú időn át nehezen viselne el.

(vö. Gál Ferenc: A teremtett és megváltott ember – Szent István Társulat, 1970. 96-97.)

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2022-05-16.odt32.96 KB