Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

„Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21) – 2022.06.17.

1./ A mai evangéliumban (Mt 6,19-23) a valódi kincsgyűjtésről hallottunk. Az ókori emberek háborús helyzetben a földbe ásták kincseiket, abban a reményben, hogy a vészhelyzet elmúltával majd előássák. Így kerülhetett a földbe a IV-V. században Székesfehérvár környékén (Polgárdi és Kőszárhegy között) egy ezüst lakomakészlet, melyet egykori gazdag tulajdonosáról Seuso-kincsként ismert meg a világ, s amelyre 1970-ben bukkantak rá.

Jézus ezt a saját korában ismert kincsmentési szokást használja fel arra, hogy a legértékesebb kincsről szóljon. Az az igazi kincs, amely romolhatatlan és örök; ez pedig a mennyi jutalom. Amit evilági kincsnek tartottak – legyen az értékes ruha, pénz – az értékét veszti. A ruhát megeszi a moly, a pénzérmét elemészti a rozsda. Az, hogy ki mit tart igazi értéknek, meghatározza egész életét, minden tettét. Aki Isten szolgálatát tartja értéknek, az egész szívvel éli keresztény életét: a szíve ott van, ahol a kincse. A hívő ember tetteivel, kötelességteljesítésével kincseket gyűjt a mennyben. Mivel azokat az örökkévalóságban helyezte letétbe, azért valójában már a szíve is ott van. Az egyetlen kincsről, az egyetlen úrról vett hasonlat mind ugyanazt fejezi ki: életünkben teljes odaadással, osztatlan szívvel kell megvalósítani az egyetlen célt, Isten szolgálatát. Az égi kincsnek tudata nagyban hozzájárul a lélek békéjéhez. Könnyebb elviselni minden bajt és veszteséget, ha megvan a reményünk, hogy el nem múló és nagyobb javak várnak ránk az örök életben.

(vö. dr. Jakubinyi György: Máté evangéliuma, 83)

 

2./ Charles Péguy – az első világháborúban, a fronton meghalt francia költő – a földhözragadt embernek felteszi a kérdést:

„Tudod, mit kísérel meg minden ember? Megőrizni vagyonát Isten támadásai ellen. Megőrizni aranyát és olyan helyre tenni, hogy már csak aludni kelljen és felvenni a járadékot és ebből tudod, hogy mit kísérel meg minden ember: biztonságba helyezni szívét Isten visszahódítása elől. Biztonságba helyezni lelkét és olyan helyre vinni, hogy csak aludni kelljen és a járadékot felvenni.”

 

A katolikus költő másutt paradoxonokban fogalmazza meg a mennyországba jutott ember örök kincsét és jutalmát:

    „Ott / azaz a mennyországban / minden ember költ,

    És a legfösvényebb a legköltekezőbb,

    És a könyörületes az egyetlen jó börzés,

    Az egyedüli, aki tudja kissé kezelni a pénzt.

    És hogy a könyörületes az egyetlen uzsorás,

    Kétszerte többje van, mint a közönséges pénze.

    Ő az egyedüli kölcsönző, aki kölcsönad egyre százat.

    Ez öreg fösvény és perlekedő,

    Mert százszor biztos, hogy felveszi ezt a kamatot.

    És én csodálkozom, hogy ebből titkot csinálnak.

    Ha ő kiad néhány hold földet,

    A követelését a Mindenható kezébe teszi le.

    Csak az hajthatja homlokát a térdére,

    És ő egyedül ura az időnek és térnek,

    Egyedül ő tudja megőrizni nyomorúsága fillérjeit,

    Az, aki a szegénynek ad és Istentől kéri azt vissza.

 

3./ Jézus hegyi beszédének paradoxonait csak hívő lélekkel lehet megérteni és életté váltani. A hívő ember elsősorban nem földi kincseket gyűjt, hanem az ima, a böjt és a jócselekedetek maradandó kincseit halmozza fel. Lisieux-i Szent Teréz: Szeretetből élek kezdetű versében a világi kincsgyűjtéshez képest „édes veszteségnek” mondja az istenszeretetet, de tudja, hogy „bőséges jutalmam lesz az én Istenem, hogyha Őt bírhatom, Ő lesz minden Kincsem”.

 

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2022-06-17.odt29.69 KB