Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Úrnapja „A” 2020. június 14.

1./ „Az Úr nem ment el, itt maradt.” - Ezzel a sorral kezdi Babits Mihály Eucharistia c. versét. Ennél tömörebben nem is lehetne kifejezni mai ünneplésünk tartalmát. Ha olyan valaki távozik el az élők sorából, akit nagyon szerettünk, nehezen tudjuk elviselni elvesztését. Ilyenkor azzal szokás vigasztalódni, hogy ő nem ment el közülünk, mert itt maradt az emléke, életműve, tanítása. Jézus esetében azonban többről van szó, mint vigaszról. A mai napon örömről van szól. Jézus esetében nem arról van szó, hogy ő itt maradt tanításában, életművében; Jézus nem emlékében van itt, hanem Ő maga van itt az Oltáriszentségben. Valóságosan van jelen az Eucharisztiában.

Az Úr nem ment el, itt maradt. Úrnapján, az Oltáriszentség ünnepén a katolikusok, Jézus asztaltársaságának tagjai úgy ünnepelnek, mint valami vidéki lakodalomban, ahol a lakodalmas menet felvirágozva, énekelve járja végig a falut a templomig, ezzel mutatván meg a maga örömét. Az úrnapi körmenet – mely a koronavírus-járvány miatt idén ugyan elmarad – arra hivatott, hogy a hívek megmutassák örömüket. A körmenet négy oltára a négy világtájat jelenti, s ez azt fejezi ki, hogy örömünk a világ minden irányába kiárad. Örülünk, mert „az Úr nem ment el, itt maradt.”

2./ Miért maradt itt az Úr az Oltáriszentségben? - kérdezhetnénk.

a./ A hittanból megtanult válasz szerint az Úr azért maradt itt az Oltáriszentségben, hogy annak vétele által megszentelődjünk. Boldog Batthyány-Strattmann László (1870-1931), a „szegények orvosa” körmendi kastélyának kápolnájában naponta vett részt szentmisén feleségével és 12 gyermekével együtt. A napi szentáldozás hozzásegítette az életszentség eléréséhez. (Ereklyéjét a farkasréti templomban is őrizzük.) Szent Bernát mondja: Ha Krisztus vérének egy cseppjét bízták volna rád, hogy őriznéd a keresztes vitézek elszántságával s szembeszállnál megszentségtelenítőivel; nos, benned van vére is, teste is (a szentáldozás folytán), lelked a szent edény, ne profanizáld azt. Prohászka Ottokár püspök szép hasonlattal ír a szentáldozás lelket erősítő hatásáról: ahogy a virág éjszakára becsukódik, úgy a bűnbánattartás és az Oltáriszentség által megerősített lélek is becsukódik a bűnös kísértések előtt. A szentáldozásban magunkhoz vett Krisztus teste olyan öntudatra neveli a lelket, hogy nem hagyja magát megfertőzni a külvilág – a rossz társak, képek, olvasmányok – nemtelen támadásaitól. Amint a kézfertőtlenítő megóv a koronavírustól, az Oltáriszentség dezinficiálja, fertőtleníti a gondolatot és képzeletet. (vö. ÖM 7, 208) Egyrészt mondhatjuk tehát, hogy Jézus megszentelődésünkre maradt itt az Oltáriszentségben, hogy a szent kenyér vételével megerősítse lelki immunitásunkat a bűnre vivő kísértések ellen.

b./ Másrészt azért maradt itt az Úr az Oltáriszentségben – mondta Szent VI. Pál pápa 1965. Úrnapján – hogy közösséget teremtsen a sokféle emberből: az idegenekből, szétszórtakból, egymás iránt közömbösekből. Azért maradt itt az Oltáriszentségben, hogy az apatikus (lelkileg fásult, érzéketlen), megosztott tömegből, egymással szemben álló emberekből néppé váljunk, igazi, hívő, szeretetteljes néppé, mely egy szív és egy lélek (vö. ApCsel 4,32). A koronavírus-járvány miatti három hónapos szünet ráirányította figyelmünket a szentmise közösségalkotó szerepére. Az online-szentmise nem képes létrehozni közösséget, mert hiányzik a fizikai jelenlét. Más területeken is hasonlót tapasztalhatunk: más dolog szurkolni egy stadionban, vagy egy színházi előadást, koncertet hallgatni a helyszínen, és más dolog mindezeket televíziós közvetítésen keresztül tenni. Az a helyzet, hogy a helyszíni rendezvényen a szurkolók, vagy nézők, zenehallgatók hatnak egymásra: a lelkesedés átragad egyik emberről a másikra. Nincs ez másként a szentmisén sem. Szent VI. Pál pápa a hívek példamutatását lelki ozmózisnak mondta. (A kémiában és biológiában ismert ozmózis-nyomás azt jelenti, hogy két egymással érintkező, de eltérő töménységű oldat a sejtfal féligáteresztő hártyáján keresztül koncentráció-kiegyenlítődésre törekszik, azaz diffúzió zajlik. Az ozmózisnyomás következményeként például a növények gyökere vizet vesz fel a talajból.) Nos, amint a szent pápa rámutat, a szentmisében, a szentáldozásban lelki ozmózis hatására közösségi élményben lesz részünk.

c./ Szent II. János Pál pápa írta Eucharisztiáról szóló enciklikájában, hogy „azért kaptuk az Eucharisztiát, hogy Máriáéhoz hasonlóan a mi egész életünk is Magnificattá (hálaadássá) váljon!” (58)

Mária az angyali üdvözletkor a test és vér fizikai valóságában magába fogadta Isten Fiát; velünk is ez történik szentségi értelemben minden szentáldozáskor. Mária a háláját a Magnificat himnuszában mondta el; mi pedig a szentáldozás után adunk hálát az Úrnak, aki nem ment el, hanem itt maradt.

 

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2020-06-14.odt33.7 KB