Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Évfordulókra emlékezve: 15. a 125.-ben – 2022.08.17.

1./ Kis Szent Teréz halálának 125. évfordulójának évében, a Teréz-misszió magyarországi megalakulásának 15. évében, az évközi 20. hét szerdájának szentírási szövegeiről elmélkedünk: Ezekiel próféta könyvének 34, 1-11; Máté evangéliumának 20,1-16a szakaszáról; és a 22. zsoltárról.

 

2./ Ezekiel próféta a Kr. e. VI. században élt. Juda országa ekkorra átvette a környező pogány népek bálványimádását és eltávolodott a zsidó egyistenhittől. Isten a babiloni nagyhatalmat használta föl arra, hogy megbüntesse, ill. megtérésre indítsa választott népét. Babilon elfoglalta Judát, s a lakosság nagy részét fogságba hurcolta, de a föld megművelésére bizonyos népességet ott hagyott. A maradék nép vezetői azonban behódoltak a babiloni nagyhatalomnak, nem a rájuk bízottak érdekeit védték, hanem saját meggazdagodásukat tartották legfontosabbnak. Ezekiel róluk mondja, hogy rossz pásztorok, mert nem a nyájat legeltetik, hanem önmagukat (vö. Ez 34,1-8).

A pásztor szerepe nagyon fontos, mert a juhok vezető nélkül veszélybe sodorják magukat. Többféle veszély leselkedik rájuk: elcsatangolnak a nyájtól, tövisbe lépnek, ragadozó vadállatok prédája lesznek, mérgező táplálékot fogyasztanak stb. Isten Ezekiel próféta által azt üzeni a nép rossz vezetőinek, pásztorainak, hogy „én – az Úr – magam megyek, hogy megkeressem szétszóródott juhaimat, és ezután már én viselem gondjukat” (Ez 34,11).

Isten ezt az ígéretét Jézusban teljesítette, aki jó pásztorként (Jn 10,11) azért jött, hogy minden embert meghívjon és elvezessen az üdvösségre. Erről szól a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd (Mt 10,1-16a). Az isteni szőlősgazda a nap különböző időszakában hív munkásokat szőlőjébe, s a nap végén mindenkinek ugyanazt a bért fizeti ki. Félreértenénk a példabeszédet, ha abban igazságtalanságot látnánk, úgy gondolván, hogy aki reggeltől dolgozott, az többet érdemel annál, aki csak a nap vége előtt egy órával állt munkába. A példabeszédben azonban nem földi bérről van szó, hanem az örök üdvösségről, amely az emberi erőfeszítésen túl mégiscsak Isten ajándéka lesz, és nem olyan valami, ami „jár” az embernek.

 

3./ „Az Úr az én pásztorom” - imádkoztuk a mai szentmise válaszos zsoltárában (22. zsoltár). Igen, az Úr a legfőbb pásztor, de Jézus „bojtárokat”, azaz papokat rendelt a hívek lelki vezetésére. A Teréz-misszió alapgondolat egyezik Jézus szándékával, aki arra biztatott, hogy imádkozzunk papi hivatásokért. Szükség van erre.

Augusztus 12-én Tóth Béla atya – egykori kápolnásnyéki plébános – temetésére mentem Székesfehérvárra. 55 évvel ezelőtt – érettségiző diákként – ott voltam Máriaremetén, az ő papszentelésén is. Béla atya évtizedeken keresztül négy települést látott el egymaga jó pásztorként. A gyászmisén és temetésén ott volt egy székesfehérvári egyházmegyés kispap is. Baracskáról való volt, Béla atya egyik plébániájáról. Egy mag, amely szárba szökkent. Kérdésemre – hányan vagytok összesen székesfehérvári kispapok – ezt válaszolta: négyen. Öröm és bánat. Öröm az egy miatt, bánat a négy miatt.

Az idén 15. éves magyarországi Teréz-misszió imaközösség tagjai – alapítójának, Bruno Thevenin atyának elgondolása szerint – vállalják egy-egy papért a napi imádságot. Ezzel bizonyos értelemben ők is Isten népének „bojtárjai” lesznek. Imádságukkal közvetve ők is részesülnek a papi feladatból: Isten népét elvezetni az üdvösségre. Isten áldja meg áldozatukat!

 

AttachmentSize
Homilia, 2022-08-17.odt28.67 KB