Címlap

Blogok

Virágvasárnap „A”, 2020. április 5.

1./ Jézus Jeruzsálembe történő bevonulására emlékezünk

A barkaágak szenteltvízzel való meghintése után elhangzik a szamárháton történő bevonulás története (Mt 21,1-11). Jézus nem hadvezérként és lovon vonul be Jeruzsálembe, hanem békét hozó fejedelemhez méltóan szamárháton. Az evangélista ezzel arra utal, hogy Jézusban beteljesednek az ószövetségi jövendölések, ezért idézi Izajás (62,1) és Zakariás próféta (9,6) jövendölését: „Íme, a királyod érkezik hozzád, szelíden, szamárháton ülve.” (Mt 21,5)

Az idei virágvasárnapi liturgiát – akárcsak a nagyheti szertartásokat is – a tomboló világjárvány miatt üres templomokban tartjuk. Sosem gondoltuk volna, hogy ilyesmi megtörténhet. Az elhagyott templomok az egykor elhagyott Jeruzsálemre emlékeztetnek.

KERESZTÚT

dr. Werner Alajos (1905-1978) eucharisztikus keresztútja nyomán

 

Bevezető

 

Keresztútjárásunk során elkísérjük Jézust a Golgotára. Nem csak emlékezünk rá, hanem vele járjuk a keresztutat. Hiszen Ő most is közöttünk van: itt van az Oltáriszentségben, a tabernákulumban.

A szentségház mélyén ma is átéli a keresztutat, mi pedig együttérző szívvel vele tartunk.

 

I. Jézust halálra ítéli Pilátus

 

Jézust a római helytartó, Pilátus elé vezették. A főpapok és vének vádolni kezdték, de Ő semmit sem válaszolt nekik. Pilátus ezen igen meglepődött, de hogy a zsidó vezetők követelésének eleget tegyen, kereszthalálra ítélte Jézust. Tisztában volt az ítélet igazságtalanságával, mégis vizet hozatott és megmosta kezét. Ezzel azt akarta mutatni, hogy az ő keze tiszta, ahhoz nem tapad vérontás.

 

Jézus az Oltáriszentségben is hallgatásba burkolózik. Pedig fáj neki mindaz az igazságtalanság, melyet elkövettünk ellene. Amikor tanítását félreértelmezik, és a meghamisított tanítás nevében ítélnek el ártatlan embereket, akkor valójában Jézust ítélik újra halálra. De Ő néma marad az Oltáriszentségben.

 

Kérlek, Uram, bocsásd meg rágalmazó kijelentéseinket, gúnyolódó szavainkat!

Minden forrásom belőled fakad, 15. - 2020.03.30.

1./ Veszélyhelyzet van.

Van olyan veszélyhelyzet, melyet a kormány hirdet ki, és van olyan, melyet az emberek maguk is felismernek. Ez utóbbira példa Babits Mihály: Jónás könyve c. verse, melyet 1938-ban írt. A Hitler által irányított Németország ekkor szállta meg Ausztriát (Anschluss), s a II. világháború közvetlen közelségbe került. A náci veszélyt érzékelve írta le Babits a próféta megvilágosodására utaló sorokat:

„De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád,

annál világosabb előtte orcád.”

Jónás, aki előbb nem akarta teljesíteni küldetését, a cethal gyomrában megvilágosodva megváltozik, és engedelmeskedik Istennek.

Nagyböjt 5. vasárnapja „A” 2020. március 29.

1./ Találkozás a halállal

Az újságolvasó és televíziónéző ember naponta találkozik a halál legváltozatosabb formáival: balesetekkel, katasztrófákkal, háborúkkal, terrorista merényletekkel, bűncselekményekkel és a természetes halállal is – mint most a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. A halálesetek áradata ellenére mégis ritkább lett a halállal való személyes találkozás, mivel a korábbi századokhoz képest kevesebben halnak meg családi környezetben, sokkal inkább a kórházban fejezik be életüket. Mivel a mai ember ritkábban találkozik közvetlenül a halállal, a legtöbb embert felkészületlenül éri egy szerettének elvesztése.