Címlap

Blogok

Házasság és család, 38. - 2018.09.17.

1./ A párkapcsolatok törékenysége korunk egyik szomorú ténye. Ferenc pápa találó kifejezése, hogy korunkat az „ideiglenesség kultúrája” jellemzi. Addig maradnak sokan egy kapcsolatban – legyen az házasság, vagy akár csak élettársi viszony – amíg abban „jól érzik magukat”. Ez a megközelítés egyre általánosabbá válik. Sok esetben a felelősség, a házasság lényegi kötelességei fel sem merülnek. Különösen szomorú arról értesülni, amikor egy egyházközség vallásgyakorló házaspárja – akár 5-6 gyermek mellett – elválik. A válások nem egy pillanat művei, hanem olyan, mint amikor egy ház falán először kis repedések jelennek meg. Ha nem figyelnek fel a kezdetben még orvosolható jelenségre, az később a ház összeomlásához vezethet. Hogyan lehetséges, hogy két vallásgyakorló – elvileg a bűnbánat szentségéhez is járuló (?) - házaspár oda jusson, hogy családi életük szétesik? Hogyan lehetséges, hogy nem figyelnek fel életük diszharmóniájára?

A harmónia nemcsak a komolyzenében, de az emberi kapcsolatokban is fontos tényező. A harmonikus családi életnek egészségmegőrző szerepe van – amint erre Kopp Mária egyetemi tanár, magatartáskutató rámutatott. Az egészségmegőrző szerepen túl a gyermekek lelki fejlődése sem nélkülözheti a harmonikus családi életet. Hála Istennek, sok stabil és harmonikus család van, akik üde színfoltjai ennek az ideiglenesség kultúrájától senyvedő világnak. A sok harmonikus családból megemlítem Lisieux-i Szent Teréz családját.

Lelkipásztori levél, 2018-09-16

Kedves Testvérek!

 

1./ Főpásztorunk – dr. Erdő Péter bíboros atya – 2018. szeptember 8-án kiadott körlevelében ismételt felhívást fogalmazott meg a szentáldozás rendjével kapcsolatban. Már 2004-ben és 2009-ben is megfogalmazta, hogy több helyen szabálytalan gyakorlat van szokásban, mint pl. a kis kereszt osztása. Az önmagában szép gesztust az Eucharisztia kiszolgáltatásától elkülönítve lehet csak alkalmazni – ezt megkívánja az Eucharisztia szent mivolta. Bíboros atya kéri, hogy ahol ez a szétválasztás még nem történt meg, ott ismertessük és értessük meg a Hívekkel a szentáldozás rendjét.

2018. szeptember 16. – Évközi 24. Vasárnap

 

  1. A héten megkezdtük a plébániai hitoktatást. A hittanórák beosztása a hirdetőtáblán olvasható. Külön felhívjuk a figyelmet a felnőtt katekumenátus és bérmálás lehetőségére. Felnőtt katekumenátusra az jelentkezhet, aki még nincs megkeresztelve; vagy megkeresztelték, de még nem volt elsőáldozó és bérmálkozó. Kérjük, hogy ilyen szándékukat szeptember végéig jelezzék a plébánia irodán.

  2. Hétfőn, 17-én reggel nem lesz szentmise. Este 6 órakor zsolozsmával egybekötött Teréz misét tartunk. Ezen a hétfőn a felnőtt katekézis kivételesen elmarad.

  3. Karitász csoportunk sürgős segítséget kér a szegényeknek történő ételosztásban. Aki tudna ebben segíteni, annak mindössze havonta 1 alkalommal, keddi napon ½ 12-től ½ 2-ig kellene szolgálatot vállalnia. Érdeklődni, jelentkezni a plébánia irodán lehet. Előre is köszönjük a gyors segítséget!

  4. Idősebb testvéreink figyelmébe ajánljuk, hogy karitász munkatársaink szívesen segítenek bevásárlásban, beteglátogatásban, beszélgetésben, havi rendszerességgel. Amennyiben valaki ilyen segítséget igényel, kérjük jelezze azt a plébánián, irodaidőben!

  5. A Budapesti Katolikus Kórházlelkészség önkéntes beteglátogató képzést indít, mely október 13-án kezdődik. A képzésre szeptember végéig lehet jelentkezni. Részletek a hirdetőtáblán olvashatók.

((JELENTKEZÉS: Munkanapokon 8-16 óráig a (06-1) 224-86-40-es telefonszámon.

Https: www.facebook.com/korlelk))


 

  1. Felhívjuk a figyelmet a legújabb lelkipásztori levélre, mely ezúttal a szentáldozás rendjéről valamint a volt elsőáldozók és bérmálkozók közösségbe való meghívásáról szól. Kérjük, mindenki vigyen a levélből 1-1 példányt a templom belsejében lévő fa perselyről.

Házasság és család 37. - 2018.09.10

1./ A gyermekek imádságra nevelése a hitoktatási év kezdetekor igen aktuális.

Gál Ferenc professzorral két alkalommal találkoztam életemben; első alkalommal még a 80'-as évek elején egy templom sekrestyéjében. Mi fiatal papok, egy kirándulás alkalmával tértünk be a templomba, hogy szentmisét mutassunk be, a professzor úr pedig éppen befejezte a szentmiséjét. Néhány szót tudtunk csupán váltani, de ma is emlékszem tanácsára, amelyet nekünk útravalóul adott. Azt mondta: akkor teszünk a legtöbbet, ha megtanítjuk a gyerekeket imádkozni.