KERESZTÚT

dr. Werner Alajos (1905-1978) eucharisztikus keresztútja nyomán

 

Bevezető

 

Keresztútjárásunk során elkísérjük Jézust a Golgotára. Nem csak emlékezünk rá, hanem vele járjuk a keresztutat. Hiszen Ő most is közöttünk van: itt van az Oltáriszentségben, a tabernákulumban.

A szentségház mélyén ma is átéli a keresztutat, mi pedig együttérző szívvel vele tartunk.

 

I. Jézust halálra ítéli Pilátus

 

Jézust a római helytartó, Pilátus elé vezették. A főpapok és vének vádolni kezdték, de Ő semmit sem válaszolt nekik. Pilátus ezen igen meglepődött, de hogy a zsidó vezetők követelésének eleget tegyen, kereszthalálra ítélte Jézust. Tisztában volt az ítélet igazságtalanságával, mégis vizet hozatott és megmosta kezét. Ezzel azt akarta mutatni, hogy az ő keze tiszta, ahhoz nem tapad vérontás.

 

Jézus az Oltáriszentségben is hallgatásba burkolózik. Pedig fáj neki mindaz az igazságtalanság, melyet elkövettünk ellene. Amikor tanítását félreértelmezik, és a meghamisított tanítás nevében ítélnek el ártatlan embereket, akkor valójában Jézust ítélik újra halálra. De Ő néma marad az Oltáriszentségben.

 

Kérlek, Uram, bocsásd meg rágalmazó kijelentéseinket, gúnyolódó szavainkat!

Minden forrásom belőled fakad, 15. - 2020.03.30.

1./ Veszélyhelyzet van.

Van olyan veszélyhelyzet, melyet a kormány hirdet ki, és van olyan, melyet az emberek maguk is felismernek. Ez utóbbira példa Babits Mihály: Jónás könyve c. verse, melyet 1938-ban írt. A Hitler által irányított Németország ekkor szállta meg Ausztriát (Anschluss), s a II. világháború közvetlen közelségbe került. A náci veszélyt érzékelve írta le Babits a próféta megvilágosodására utaló sorokat:

„De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád,

annál világosabb előtte orcád.”

Jónás, aki előbb nem akarta teljesíteni küldetését, a cethal gyomrában megvilágosodva megváltozik, és engedelmeskedik Istennek.

Nagyböjt 5. vasárnapja „A” 2020. március 29.

1./ Találkozás a halállal

Az újságolvasó és televíziónéző ember naponta találkozik a halál legváltozatosabb formáival: balesetekkel, katasztrófákkal, háborúkkal, terrorista merényletekkel, bűncselekményekkel és a természetes halállal is – mint most a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. A halálesetek áradata ellenére mégis ritkább lett a halállal való személyes találkozás, mivel a korábbi századokhoz képest kevesebben halnak meg családi környezetben, sokkal inkább a kórházban fejezik be életüket. Mivel a mai ember ritkábban találkozik közvetlenül a halállal, a legtöbb embert felkészületlenül éri egy szerettének elvesztése.

Gyümölcsoltó Boldogasszony 2020. március 25.

1./ Az angyali üdvözletről szóló evangéliumi részletnek (Lk 1,26-38) Lukács evangéliumában van
egy párhuzamos története; amikor Zakariás papnak jelenik meg az angyal a templomi áldozatbemutatás közben. Zakariás és felesége – Erzsébet – már éltesebb korúak voltak, és már lemondtak a gyermekáldásról. Az angyal ekkor közölte az öreg pappal, hogy gyermekük fog születni, akit Jánosnak fog nevezni. Zakariás kételkedett, nem hitte el, hogy két öreg embernek gyermeke születhet. Kételkedése miatt Isten némasággal büntette, s ez a némasága csak Keresztelő János születésekor szűnt meg.
   Mária – Zakariással ellentétben – nem kételkedett, csak kérdezett. Azért kérdezett, mert ő még
nem élt házasságban, s nem értette, miként születhet ebben a helyzetben gyermeke. Mária megkapta a választ: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.” (Lk 1,35) Mária erre beleegyezően azt válaszolta: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38)