Házasság és család, 12. - 2017.11.27.

1./ „A bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség a Teremtő műve” - olvassuk a Gaudium et spes (öröm és remény) zsinati határozat 48. pontjában.

Mi következik ebből? Először is az, hogy a házasság és a család szent. Isten maga a szentség, a tökéletesség. A fogalmakat legjobban más fogalmakkal szembeállítva tudjuk megérteni és meghatározni. A szent ellentéte a profán. Profánnak mondjuk azt, ami hétköznapi, ami világi. A szent tehát az, ami a profánon, a hétköznapi, a világin túl van. Hasonlattal élve a szent és profán egymáshoz való viszonyát úgy lehet érzékeltetni, hogy a szent a fény, a profán pedig az árnyék. Fény nélkül nem lenne árnyék. Isten nélkül nem lenne a világ; Isten nélkül nem lenne a házasság és a család sem. A zsinat ezért fogalmaz úgy, hogy „a bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség a Teremtő műve.”

Házasság és család, 11. - 2017.11.20.

1./ Skóciai Szent Margit liturgikus emléknapján (november 16-án) a papi zsolozsma második olvasmánya a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes – Öröm és remény c. lelkipásztori határozatából volt, melynek 47-52. pontjai a házasság és család helyzetéről szólnak. Nem véletlenül vették éppen Skóciai Szent Margit napjára a zsinati dokumentum gondolatait. Miért mondom ezt? Azért, mert Margit és férje, III. Malcolm skót király házassága szerelmi házasság volt, és ennek megfelelően hatékonyan működött kettőjük, valamint családjuk életében. Abban az időben – kiváltképpen az uralkodói családokban – a házasságkötések fő indítéka a hatalmi befolyás megszerzése, vagy kibővítése volt. Margit esetében másként történtek a dolgok.

Házasság és család, 10. - 2017.11.13.

1./ Chiara Lubich (1920-2008), a Fokoláre Mozgalom alapítója 2000-ben a Vatikánban rendezett pasztorálteológiai kongresszuson A gyermek evangelizációjáról tartott előadást. Alapgondolata az volt, hogy a gyermeket találkoztatni kell Jézussal. De hogyan? Kétezer évvel ezelőtt sem volt könnyű Jézussal találkozni. Szent Márk evangélista leírja, hogy egy alkalommal „kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. De a tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus észrevette, helytelenítette.” (Mk 10,13-14)

  Amint Jézus korában sem volt könnyű találkoztatni a gyerekeket vele, úgy ma is komoly nehézségei vannak e találkoztatásnak. A gyermek ott fog találkozni Jézussal, ahol az emberi közösség – legyen az család, vagy plébániai közösség – Jézus nevében jön össze. Jézus maga mondta: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

Házasság és család, 9. - 2017.11.06.

1./ Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kiváló alkalom a hitélet megújítására és elmélyítésére. A kormányzat oly módon támogatja e nagy vállalkozás sikerét, hogy közösségi terek létrehozására, templomok megújítására nyújt igen jelentős pénzügyi segítséget. Orbán Viktor miniszterelnök a reformáció 500. évfordulója alkalmából mondott beszédében említette: „ne a véletlen vagy a sors szeszélyét lássuk abban, hogy itt és most Magyarország élén keresztény, hitvalló kormány áll, hanem érezzük benne Isten kegyelmének megnyilvánulását.” Való igaz, minden kegyelem: kegyelem egy ilyen jelentős katolikus kongresszus megrendezését megkapni, és kegyelem az is, hogy éppen „egy keresztény értékeket követni kívánó” kormány vezeti az országot.

Kérdés: miként élünk ezzel a kegyelmi idővel? Hogyan élünk a szentségimádás lehetőségével? Bíboros úr november 1-jén megjelent körlevelében örömmel állapítja meg, hogy „egyre több templomban tartanak rendszeresen hosszabb-rövidebb szentségimádási alkalmakat a hívek számára alkalmas időpontban”. Ugyanakkor kéri a lelkipásztorokat, hogy a főegyházmegyében egységesen kijelölt szentségimádási napokat se mulasszák el megtartani. A kérés hátteréhez tartozik az a szomorú tény, hogy az évi egy-két alkalommal megtartott szentségimádási napon csupán néhány nyugdíjas korú hívő látogat el templomainkba.