A szeretet öröme, 21. - 2017.05.08.

1./ Hogyan gondolkodjunk az újraházasodott elváltakról?

Az Amoris laetitia apostoli buzdítás nyolcadik fejezete azoknak a keresztényeknek a helyzetével foglalkozik, akik nem szentségi házasságban élnek együtt. Ez lehet az egyre inkább terjedő élettársi viszony, de lehet a válás utáni újabb polgári házasság. Ők „nem részesednek teljes módon az Egyház életében” - fogalmaz Ferenc pápa (291) –, ami azt jelenti, hogy a hatályos egyházi törvénykönyv szerint kizárják magukat a szentségek vételéből, azaz nem járulhatnak szentáldozáshoz és a bűnbánat szentségéhez, amíg ez az állapot fennáll. A pápa arra buzdít, hogy őket szeretetteljes törődéssel kell kezelni, mert ők is az Egyház tagjai, annak ellenére, hogy életüket a megsebzett és zátonyra futott szeretet jelölte meg. Az Egyház legyen számukra olyan, mint egy kikötői világítótorony, mely világosságot ad azoknak, akik elvétették az irányt, vagy viharban vannak.

A szeretet öröme, 20. - 2017.05.01.

1./ A hit továbbadása napjaink családjainak egyik nehéz feladata. „Nehézzé teszi napjaink életstílusa, a munkaidő-beosztás, a mai világ bonyolultsága, amelyben sokan félelmetes ritmust kénytelenek fölvenni a puszta életben maradásért. Ennek ellenére a családnak továbbra is annak a helynek kell maradnia, ahol a hit igazságainak és szépségeinek befogadását, az imádkozást és a felebarát szolgálatát tanítják... A szülők Isten eszközei a hit érlelődésében és kibontakozásában. Ezért olyan szép, amikor az édesanyák tanítják a gyermekeknek, hogy csókot küldjenek Jézusnak vagy a Szent Szűznek. Mennyi gyöngédség van egy ilyen gesztusban! Ilyenkor a kicsinyek szíve az imádság helyévé alakul.” (287)

A szeretet öröme, 19. - 2017.04.24.

1./ A gyermek erkölcsi nevelése a szülők egyik fő feladata. Ferenc pápa apostoli buzdításában ezt írja: „még ha a szülőknek szükségük is van az iskolára, hogy biztosítani tudják gyermekeiknek az alapvető oktatást, teljesen soha nem ruházhatják másra erkölcsi nevelésüket.” (Amoris laetitia, 263)

Lelkipásztori levél, 2017-04-23

Kedves Fiatalok!

 

1./ Gary Chapman (79), a világszerte ismert baptista lelkipásztor, párkapcsolati szakértő március végén hazánk több városában előadást tartott. Az öt szeretetnyelvről szóló könyveit 50 nyelvre, többek között magyarra is lefordították, így nálunk is széles ismeretségnek örvend. Egy Budapesten készült interjúban megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye a katolikusok között is egyre inkább terjedő élettársi viszonyról. Válaszának lényege: az élettársi viszonynak több a hátránya, mint az előnye. Diplomatikus válasz – gondoltam magamban a cikket olvasva –, mert nem bánt meg senkit. Nem bántja az élettársi viszonyban élőket, de az élettársi viszonyt elutasítókat sem. Diplomatikus válasz, de nem egyértelmű. A katolikus tanítás viszont egyértelmű: a katolikus hívő csak szentségi házasságban élhet házaséletet. Ezt fejezi ki az őseinktől örökölt mondás: „tisztán az oltárig, hűségben a sírig.” A „tisztaság” kérdéséről már korábban írtam (Szent Ágnes – a tisztaság „logója” címmel, 2011. január 21-én, mely a plébániai honlapon megtalálható), ezért most – az Isteni Irgalmasság vasárnapján – Szent II. János Pál pápa gondolataiból adok útmutatást ehhez a témához.