Minden forrásom belőled fakad, 24. - 2020.06.08.

1./ A diaszpóra-lét veszélye.

 

A Kr. e. I. században a zsidóság egy része szétszórtságban, diaszpórában – ma úgy mondanánk: emigrációban – élt a hellenista, pogány világban; amint a mai európai keresztények is diaszpórában, kisebbségben élnek ebben a posztmodern, posztkeresztény társadalomban. A diaszpóra-lét mindig azzal a veszéllyel jár, hogy előbb csak szimpatizál az őt körülvevő pogány-ateista környezet életmódjával, majd át is veszi annak életmódját, erkölcsiségét. Vajon nem ennek vagyunk tanúi ma is, amikor a szabad szerelem, a házasságot megelőző élettársi viszony nagyon sok keresztény fiatal életmódjává vált?

A Kr. e. I. században a hellenista, pogány életmód próbára tette a diaszpórában élő zsidóság hitét. Nekik íródott az ószövetségi szentírás Bölcsesség könyve, amely fel akarta rázni a lelkiismeretüket. A könyv 2. fejezete előbb felvázolja a pogány görög bölcsek (pl. Epikurosz, sztoikusok, stb) életfilozófiáját, mely szerint az élet egyszeri és megismételhetetlen, ezért ki kell azt élvezni:

Szentháromság vasárnapja „A” 2020. június 7.

1./ A nevelőszülői rendszerről mindenki hallott. A kormányzat célja, hogy minél több gyermek családban nevelkedjen fel, és ne intézetben. Hazánkban húszezer körül van azoknak a gyerekeknek a száma, akik nevelőszülőknél vannak elhelyezve. Jó esetben a nevelőszülő nem csak a jövedelemért vállalja ezt a feladatot, hanem igaz szeretetből, s így hozzájárul a rábízott gyermek családi életre neveléséhez. Sok jó példa van, ahol a nevelőszülők saját gyermekükként bánnak a neveltjükkel.

A magyar püspöki kar imája a trianoni döntés után

Ima hazánkért

 

   Mindenható örök Isten! Mindenkitől elhagyatva, senkitől meg nem hallgatva, hozzád fordulunk, aki senkit sem hagysz el és mindenkit meghallgatsz, hogy hallgasd meg a mi alázatos könyörgésünket és segíts meg minket, szegény magyarokat.

Nemzeti Összetartozás Napja – 2020.06.04.

1./ 100 év múlt el Trianon óta.

A „Trianon” név és az 1920-as évszám olyan mély nyomot hagyott emlékezetünkben, mint az 1526-os mohácsi vész. A gyászt hozó évszámok emlékezésre késztetnek. Az emlékezés jegyében szólalnak meg június 4-én a harangok. Nem a lélekharangok – azok a halottakért mondott imádságra hívnak –, hanem a nagyharangok kondulnak meg, mint ahogy délidőben szoktak. De amíg a déli harangszó a nándorfehérvári diadalra (1456. július 22.) emlékeztet, addig a június 4-én délután ½ 5-kor megszólaló harang egy nemzeti tragédiára emlékeztet. Június 4. immár tíz éve a Nemzeti Összetartozás Napja, az idei év pedig a Nemzeti Összetartozás Éve.