Isten nélkül nincs béke, csak rombolás – 2022.03.28.

1./ A terrorizmus, a háború, az LMBTQ- és gender-ideológia közös vonása a rombolás.

Minden totalitárius ideológia esetében megfigyelhető, hogy Istentől elválva új embert, új világot akar megvalósítani. Minden erőszakos megoldás az értelem romboló elkórosodásának tűnik. A nyugati világ, mely napjainkra elvált Istentől, egyfajta szellemi elkórosodás jeleit mutatja. Az istentelen világ óhatatlanul egyre embertelenebb is lesz.

A keresztények feladata: harcolni az emberért, harcolni az embertelenség ellen. Konkrétan: a népszavazáson való részvétellel harcolni gyermekeink megrontása ellen, ezen keresztül harcolni a világ további megrontása ellen.

 

2./ Az egy hónapja dúló orosz-ukrán háború sötét felhője borítja be Európát.

Az eddigi szellemi romboláshoz most fizikai rombolás is társult. Ezekben a háborús időkben jó olvasni egy világosan látó ember gondolatait.

„Ahol a püspök van, ott van a katolikus egyház” - 2022.03.21.

1./ Egy interneten elérhető video-felvételen látható a budavári Magdolna-templom romjainál 2022. január 9-én, vasárnap bemutatott szabadtéri szentmise. A tridenti rítus szerint – latin nyelven – bemutatott szentmisét Simon Gábor atya, volt városlődi plébános végezte, akit 2020. októberében a veszprémi érsek felfüggesztett minden papi szolgálat alól. Az érseki rendelkezésből az is kiderül, hogy a felfüggesztett atya egy ismeretlen időpontban belépett a Szent X. Pius Testvérületbe. Miután a felfüggesztett pap elhagyta szolgálatát, katolikus templomban nem végezhet semmiféle papi funkciót. A templomrom nem számít megszentelt helynek, így ezt az eseményt akár indifferensnek is tekinthetnénk. Ami miatt mégsem közömbös számunkra, az a rajta résztvevő mintegy negyven hívő miatt van, akiknek tudnia kell, hogy a szakadár liturgia katolikusoknak érvénytelen.

Áldott, aki az Úrban bízik – 2022.03.17.

1./ Az ember előtt álló két életútról – vagy kétféle magatartásról – több helyen is olvasunk a Bibliában. A mai szentmise olvasmányában Jeremiás próféta szemléletes példával mutatja be azt az embert, aki Istenben bízik, illetve azt, aki az emberben bízik (Jer 17,5-10). Aki Istenbe veti bizalmát, hasonló lesz a víz mellé ültetett fához, melynek lombja szárazság idején is zöldellni fog, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. Ezzel szemben az az ember, akinek szíve elfordult az Úrtól és emberben bízik, a pusztai cserjéhez hasonlít.

Jeremiás soraiban az első zsoltár tanítása csendül fel, amely az igaz ember és a gonosz ember magatartását állítja szembe egymással. Az igaz ember az isteni tanítás igazságához szabja életét, ezért olyan lesz, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem és levelei nem hervadnak el. A gonosz ember a gonoszok tanácsát és a bűnösök útját választja, ezért élete a szél sodorta pelyvához hasonlít.

A világban, de nem a világból – 2022.03.14.

1./ Az ukrajnai háború elől menekülők nagy számban érkeznek a magyar határátkelőhelyekhez. A különböző keresztény segélyszervezetek mindegyike kiveszi a részét a menekültek ellátásában. Ebben a helyzetben érdemes átgondolni az egyház feladatát, illetve azt, hogy a világ mit vár el az egyháztól.

Leo Scheffczyk bíboros (1920-2005) A katolikus hit világa c. könyvében kiegyensúlyozott választ találunk erre vonatkozóan.

„Bizonyos, hogy nem könnyű áthidalni és egyensúlyban tartani az egyház vallási, természetfeletti küldetése és a világban végzett természetes tevékenysége közötti feszültséget, amely szükségképpen hozzátartozik az egyház lényegéhez. A Zsinat utáni korszak kétségkívül megmutatta, hogy félő: a súlypont túlságosan is a világban végzett munka felé tolódik el.” (256)

Tévedés egy szintre helyezni a világ szolgálatát az Istennek tett szolgálattal, pl. konkrétan a segélyezést a liturgikus tevékenységgel. Lehet, hogy egy ilyen háborús válsághelyzetben sokan a menekültek ellátását előbbre valónak tartják az istentisztelet végzésénél. Erre legjobb válaszként Szent Kalkuttai Terézt lehet idézni, akitől egyszer megkérdezték, hogy miért kezdik a napjukat két órás imádsággal és szentmisével, ahelyett, hogy ezt az időt is a rászorulók ellátására fordítanák. Teréz anya azt válaszolta, hogy a szentmise azért előbbre való a karitatív munkánál, mert ott nyernek lelki erőt a munkájuk végzéséhez.