Lelkipásztori levél, 2018-09-16

Kedves Testvérek!

 

1./ Főpásztorunk – dr. Erdő Péter bíboros atya – 2018. szeptember 8-án kiadott körlevelében ismételt felhívást fogalmazott meg a szentáldozás rendjével kapcsolatban. Már 2004-ben és 2009-ben is megfogalmazta, hogy több helyen szabálytalan gyakorlat van szokásban, mint pl. a kis kereszt osztása. Az önmagában szép gesztust az Eucharisztia kiszolgáltatásától elkülönítve lehet csak alkalmazni – ezt megkívánja az Eucharisztia szent mivolta. Bíboros atya kéri, hogy ahol ez a szétválasztás még nem történt meg, ott ismertessük és értessük meg a Hívekkel a szentáldozás rendjét.

Házasság és család 37. - 2018.09.10

1./ A gyermekek imádságra nevelése a hitoktatási év kezdetekor igen aktuális.

Gál Ferenc professzorral két alkalommal találkoztam életemben; első alkalommal még a 80'-as évek elején egy templom sekrestyéjében. Mi fiatal papok, egy kirándulás alkalmával tértünk be a templomba, hogy szentmisét mutassunk be, a professzor úr pedig éppen befejezte a szentmiséjét. Néhány szót tudtunk csupán váltani, de ma is emlékszem tanácsára, amelyet nekünk útravalóul adott. Azt mondta: akkor teszünk a legtöbbet, ha megtanítjuk a gyerekeket imádkozni.

Házasság és család, 36. - 2018.09.03.

1./ A Családok IX. Világtalálkozója augusztus 21. és 26. között Dublinban került megrendezésre. Az első világtalálkozót 1994-ben, a Családok Évében tartották Rómában, majd 3 évente mindig más városban rendezik meg. Az idei írországi világtalálkozón Udvardy György pécsi püspök, és Kocsis Fülöp gör.kat. érsek, valamint hat család képviselte hazánkat. A Magyar Kurírban olvasható beszámolójukból egy-két gondolatot emelnék ki.

Házasság és család, 35. - 2018.06.11.

1./ Június a papszentelések és a konkurzusok (felvételik) hónapja. Ilyenkor a híveket és papokat élénken érdeklő kérdés, hogy hány papot fognak szentelni, és hány új jelentkező volt a papnevelő intézetekben. Ezeknél a számoknál kevésbé publikus, hogy a kezdeti jelentkezők közül hányan jutnak el a papszentelésig, valamint hányan gondolják meg magukat a felkészülés 6 éve során, és hagyják el a szemináriumot. A lemorzsolódás nagyjából hasonló a házassági válások arányához, vagyis 50 % körüli.

Nem alaptalanul említem együtt a papság és a házasság szentségét, ugyanis a hasonlóság nem véletlen. Mindkét állapotbeli szentség melletti döntés erős – egy életre szóló – elhatározást igényel. Mindig szomorú látni, ha valaki visszavonja korábban tett döntését és felhagy akár a papi, akár a házas hivatás folytatásával. Mi szükséges ahhoz, hogy ez ne következzen be?