A szeretet öröme, 14. - 2017.03.06.

 

1./ Ferenc pápa jegyeseknek szóló tanácsát olvassuk az Amoris laetitia buzdításban:

Nem volna jó, ha a jegyesek úgy érkeznének az esküvőre, hogy nem imádkoztak együtt, egyik a másikért, kérve Istentől a segítséget, hogy hűségesek és nagylelkűek lehessenek; együtt kérve Istentől azt, amit ő vár tőlük; megszentelve szeretetüket – akár egy Mária-kép előtt. Mindazok, akik a házasságra való felkészülésben kísérik, úgy irányítsák őket, hogy átélhessenek ilyen imádságos alkalmakat, amelyek nagyon jót tesznek nekik.” (216. pont)

A szeretet öröme, 13. - 2017.02.27.

A szeretet öröme, 13. - 2017.02.27.

 

1./ Csodák a hétköznapokban címmel 100 katolikus pap tanúságtételét olvashatjuk abban a könyvben (Marana Tha, 2015), melynek előszavát Joachim Meisner bíboros írta. Az egyik beszámoló Karl Wallner osztrák ciszter atyától van, aki autóval ment meglátogatni egy szlovákiai pap barátját. A határon átkelve az első benzinkútnál autópálya-matricát vásárolt. A ciszterek rendi ruhája, a fekete-fehér habitus volt rajta. Amint nekilátott a matricát felragasztani, megszólította egy szlovák férfi: „Mi a foglalkozása?” „Katolikus pap vagyok Ausztriából” - válaszolta. A férfi ekkor elsápadt és így szólt: „Akkor valóban nem tehetem meg.”

Lelkipásztori levél, 2017-02-17

1./ 2017. május 13-án a Szűzanya megjelent három pásztorgyereknek a portugáliai Fatimában. A

jelenések hat hónapon át tartottak, az utolsóra október 13-án került sor. A Szűzanya azt kérte

Jácintától (7), Franciscótól (9) és unokatestvérüktől, Luciától (10), hogy imádkozzanak a

bűnösökért, mert sok bűnös jut a pokolba azért, mert nincs aki imádkozzon értük.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 100 évvel ezelőtti esemény emlékére országos

zarándoklatot hirdetett a Fatimai Szűzanya budapesti templomába.

A szeretet öröme, 11. - 2017.02.13. - Gyerekek véleménye a házasságról.

1./ A Házasság hete alkalmából kérdéseket fogalmaztam meg gyerekeknek és fiataloknak.

A kérdések konfrontatív, szembeállító jellegűek voltak; a katolikus házasságot a napjainkban terjedő élettársi viszonnyal, illetve az azonos neműek házassági elismerésével állították szembe.

A válaszadók 12-20 év közötti fiatalok voltak. Kivétel nélkül mindegyikük szükségesnek tartotta a templomi esküvőt, nem csak hagyományból, hanem azért, mert a házasságban Istenre is szükség van. Az azonos neműek együttélésének házassági jogállásba emelésével kapcsolatban megfogalmazást nyert az a kérdés, hogy vajon az Európai Unió megengedő szemlélete az előbbre való, vagy az isteni tanítás. Ezen a téren is egységesek voltak a fiatalok: szerintük az Isten tanítása fontosabb, ugyanakkor nem ítélik el az azonos neműeket életmódjuk miatt. A gyerekekben és fiatalokban árnyéka sincs a szegregációnak, de a melegek együttélését nem mondanák házasságnak. Vagyis a homoszexuális embert nem különítik el a többi embertől, viszont az együttélés tekintetében helytelennek tartják a „házasság” fogalmát alkalmazni a melegeknél. E finom, de lényeges megkülönböztetésre azt a választ adtam, hogy amint a házasságtörő embert sem zárjuk ki az egyházból, úgy a homoszexuálisokat sem lehet kizárni az egyházból; viszont szorgalmazni kell a bűnbánattartást.