Lelki otthonunk az Egyház, 9. - 2019.03.11.

1./ „Vallásos – a maga módján” - gyakran halljuk ezt a tájékoztatást, amikor temetési  megbeszélésnél szóba kerül az elhunyt vallásgyakorlata. A „maga módján” való vallásgyakorlat teológiailag nem definiálható, de annyi bizonyos, hogy nem az egyházi tanítás szerinti vallásgyakorlatot jelent. Az a tény, hogy kialakult egy ilyen sajátos meghatározás - „maga módján való vallásosság” - arra utal, hogy a hitünk sérülékeny. Fokozottan sérülékeny egy szekularizált, elvilágiasodott társadalomban, mert ez a társadalmi környezet sokakat elterel a vallásgyakorlattól.

     A hajszolt életmód, sok esetben a vasárnapi munkavégzés, fiatal években pedig a sportolás egyaránt képes felülírni egy vallásos család vasárnapi programját. A sportversenyek szombat-vasárnap kerülnek megrendezésre, ami miatt bizony sokszor elmarad a vasárnapnak szentmisével történő megszentelése. A wellness-programokról, utazásokról nem is szólva, melyeket a vendéglátó- és szórakoztatóipar előszeretettel hirdet meg a hosszú hétvégére, pl. karácsony és húsvét ünnepére.

 A kereskedelem az üzleti szempontoktól hajtva olyan kínálattal kecsegteti az embereket, melyek csábítóak, ezért nehéz ellenállni neki.

Lelkipásztori levél, 2019.03.06

Kedves Testvérek!                                                                   Farkasrét, 2019.03.06. hamvazószerda

 

Mire figyelmeztet nagyböjtben a hamu, a kereszt és a lila szín?

 

1./ A hamu az elmúlásra emlékeztet. Megrendítő látvány egy tűzvész utáni kép. Például a január 1.-én porrá égett perbáli templom barokk főoltára. (Újjáépítésére jótékonysági koncert lesz a MOM Kultúrális Központban 2019. március 17-én 18 órakor Hegedűs Endre Kossuth-díjas zongoraművész és a Magyar Örökség-díjas Szent Efrém Férfikar közreműködésével.) Megrázó tud lenni egy temetés is, amikor szembesülünk azzal, hogy mi marad az emberből: néhány marék szürke hamu.

     A hamvazószerdai szertartás az elmúlásra emlékeztet: „emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”

Lelki otthonunk az Egyház, 8. - 2019.03.04.

1./ „Az Egyház a szentek állama” - mondja Aranyszájú Szent János püspök, majd így folytatja: „polgára minden hívő, tornyai a próféták, kapui az apsotolok, falai a mártírok.” Az ókori egyháztanító szemléletes hasonlatát továbbgondolva mondhatjuk, hogy amint egy állam területileg   városokból, községekből áll, úgy az Egyház püspökségekből és plébániákból áll. Amint egy társadalom alapsejtje a család, az Egyház alapsejtje a plébánia. Mit jelent a „plébánia” szó?

     A görög paroikosz szóból vezethető le a magyar parókia szó, a plébánia rokon értelmű párja. Olyan polgárra vonatkozik, aki tartósan másutt telepedett le, „bevándorló” az ottani őslakosok között, mint Árahám az Ígéret Földjén (Zsid 11,9), vagy Izrael Egyiptomban (ApCsel 7,6). Egyik plébános elődöm, aki már évtizedekig volt ugyanazon a plébánián, bölcsen azt mondta nekem: jegyezd meg, hogy mi mindig idegenek maradunk a helybéli lakosság között. Lajos atya mondása azonban általánosságban elmondható a keresztényekre is: mi bizonyos értelemben mindig idegenek maradunk abban a társadalomban, amelyben élünk.

Lelki otthonunk az Egyház, 7. - 2019.02.25.

 

1./ Angyalok kertje – ez a felirat látható a Farkasréti temető Hóvirág utcai részlegének exkluzív parcellájához vezető út elején. Régebben a „feltámadunk” feliratot függesztették ki a temetők bejáratánál, ami kifejezte a keresztény ember hitét és reményét. Elvilágiasodó társadalmunkban egyre kevesebb jel utal a természetfeletti világra. A Farkasréti temetőben kialakított előkelő parcellának mégis ezt a nevet adták: „Angyalok kertje”. Ez az elnevezés az angyaloknak, mint szellemi teremtményeknek természetfeletti világára utal. De hiszünk-e a természetfeletti világban?