Lelki otthonunk az Egyház, 31. - 2019.11.04.

1./ Borromeo Szent Károly bíborosról, a XVI. századi katolikus megújulás kiemelkedő alakjáról már 2011. november 4-én tartott vesperásunk alkalmával megemlékeztünk. Az ismétlés elkerülése végett most a 2002-ben maghalt dr. Ferdinand Holböck dogmatikaprofesszor, a Pápai Tudományos Akadémia tagjának írására támaszkodom. (vö. A legszentebb Oltáriszentség és a szentek, 273-275. oldal, Marana Tha, 2012)

A közvetlenül a tridenti zsinat utáni kor nagy püspök-egyéniségei közül különösen kimagaslik Borromeo Károly milánói érsek, akinek a tridenti zsinat szellemében kifejtett egyházi reformtevé-kenységét méltán nevezték »eucharisztikus pasztorációnak«. Jellemző kifejezése ennek az, hogy a keresztény művészetben az Oltáriszentséggel ábrázolják, melyet bátran elvitt a pestises betegekhez.

Lelki otthonunk az Egyház, 30. - 2019.10.28.

1./ A hit hatalma a tudományban címmel dr. Csókay András előadást fog tartani a MOM Kulturális Központban. A november 15-én, pénteken este 7 órakor tartandó előadás plakátján Csókay professzor alábbi gondolatát olvassuk:

Ha megnézzük a Nobel-díjasokat: sokan közülük az életük végén tanúságot tesznek, hogy ők csak benézni tudtak egy kulcslyukon, és rájöttek, hogy keveset tudnak. Ez nagy alázatra neveli az embert. Heisenberg, a részecskefizika atyja, azt mondja, hogy amikor a tudomány poharából az első kortyokat kiiszod, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott van Isten. Einstein meg azt mondta, hogy a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. Ez így van.” 

XVI. Benedek pápának a közelmúltban magyarul is megjelent Hit, igazság, tolerancia c. könyvében is Werner Heisenberget idézi. A Nobel-díjas német fizikus szerint nincs semmi ellentmondás a természettudomány és a vallás között, sőt nagyon is összeegyeztethetők egymással. A természettudományban az számít, hogy mi igaz, és mi hamis, a vallásban pedig az, hogy mi jó és mi rossz, mi értékes és mi értéktelen. Heisenberg veszélyesnek tartja a tudomány és a vallás szétválasztását; kétli, hogy az emberi közösségek tartósan fennmaradhatnak, ha a tudást és a hitet élesen szétválasztják.

Lelki otthonunk az Egyház, 29. - 2019.10.21.

1./ Boldog IV. Károly király (1887-1922) liturgikus emléknapja van ma. Utolsó királyunkat 1916. december 30-án koronázták meg a budavári Mátyás-templomban. Az I. világháború kellős közepén „minden erejét a béke megteremtésére fordította, támadások és meg nem értettség árán is; ezért napjainkban is követendő példa számunkra, kinek közbenjárását kérhetjük az emberiség békéjének érdekében.” - mondta róla XVI. Benedek pápa. Kortársa, Anatole France – a királyunkat két évvel túlélő Nobel-díjas író, és korának élő lelkiismerete – szintén elismerően írt róla: „Károly király volt az egyetlen tisztességes ember, aki a háború alatt vezető helyen állott, de nem hallgattak rá. (...) Őszintén akarta a békét, és éppen ezért gyűlölte őt az egész világ.”

Békétlen időkben tisztességes ember – ilyen volt Boldog IV. Károly király. Belső békétlenségtől megosztott közéletünkben milyen nagy szükség lenne tisztességes vezetőkre! Kérjük szent életű királyunk égi közbenjárását tisztességes vezetőkért!

Lelkipásztori levél, 2019.10.20.

 

Kedves Testvérek!

 

1./ Felszínes látványvilágban élünk. Fennáll annak veszélye, hogy vallásosságunk is felszínessé válik. Konkrétumként említem: plébániánkon mindmáig összesen négy gyerek jelentkezett elsőáldozásra, holott az utóbbi években mindig húsz fő körül volt az elsőáldozók száma. Nem vigasztal, de espereskerületünk másik plébániáján még ennél is nagyobb visszaesés történt. Az iskolai hittanra beíratottak csak akkor lehetnek elsőáldozók, ha a plébániai felkészítésen is részt vesznek; ez a mi esetünkben kedden 17 órakor van. Nehézséget okozhat, ha pl. a gyermek különórán, edzésen vesz részt ugyanebben az időpontban. Erre az esetre is van azonban megoldás:

a vasárnap 9 órai szentmise után is tartunk elsőáldozási felkészítést, így egyszerre tud eleget tenni a szentmisén és a hittanórán való részvételnek. Amennyiben a szülők egyik lehetőséggel sem élnek, a gyermek nem lehet elsőáldozó. Éppen a lényegtől – a szentségi élettől – marad távol. Hasonló lenne ahhoz, mint aki leteszi a KRESZ-vizsgát, de vezetési gyakorlatra már nem megy el; nem fog jogosítványt kapni, azaz elmarad a lényeg.