Húsvét 5. vasárnapja „A” 2020. május 10.

1./ „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14, 6)

Jézus búcsúbeszédének ez a mondata minden kornak szóló kinyilatkoztatás, de az apostoloknak vagy egy akkor zsidó embernek mindennél többet jelentett. Hiszen éppen ez a három izgatta őket: melyik az az út, amelyen nekik járni kell; mi az igazság, amit hinniük kell; és milyen az az élet, amelyet élniük kell. Jézus kortársai izgatottan keresték, kutatták ezt a három lehetőséget: az útjukat, az igazságukat és az életüket. És most Jézus azt mondja, hogy ez az út Ő maga! Vagyis őt kell követni, az ő tanítását kell hinni, és az ő életét kell élni.

A kérdés ma így vetődik fel ebben a keresztény gyökereitől elszakadt Európában: Járható út a jézusi út? Hihető a jézusi tanítás? Élhető a jézusi élet? Ezek a kérdések főleg a fiatalokat foglalkoztatják, akik még életük elején vannak és többféle alternatíva közül van lehetőségük választani.

Boldogságok, 4. - 2020.05.04. - elmélkedés fiataloknak és felnőtteknek

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” (Mt 5, 4)

 

1./ A Vulgata bibliafordítása a „szomorúak” helyett „sírókat” említ. Jézus életében mindkét emberi magatartással találkozunk. Hol olvasunk erről?

 

Lukács evangéliumában olvasunk arról, hogy Jézus – prófétikus előrelátással – megsiratta Jeruzsálem pusztulását (Lk 19, 41), ami évtizedekkel később (Kr.u. 70-ben) be is következett. Barátja, Lázár sírjánál „Jézus könnyekre fakadt” (Jn 11, 35). Az utolsó vacsorát követően Jézus kiment tanítványaival a Getszemáni kertbe, ahol közeledő szenvedésére is gondolva ezt mondta: „Halálosan szomorú a lelkem.” (Mt 26, 38)

Jézus szomorúságának több oka is lehetett: emberi irtózás a szenvedéstől, a baráti kör hűtlensége (a kereszt alatt csak egyedül János apostol volt ott), népének hálátlansága stb.

 

Nincs olyan ember, aki gyászában ne sírt volna. Nincs olyan ember, aki ne szomorkodott volna valami miatt. Ahogy szegények mindig lesznek a világban, úgy a szomorúság is mindig megmarad a világban. Szomorúságunk gyakori okai ezek: kudarc, csalódás, szerelmi bánat, betegség és halál.

Minden forrásom belőled fakad, 20. - 2020.05.04.

Melyek a demokráciát jelenleg veszélyeztető legfontosabb tényezők?

 

1./ A pluralista demokrácia soha sincs egyszerűen biztonságban. Nem csak a gazdasági krízisek vezethetnek bukáshoz, hanem a szellemi hullámcsapások is alámoshatják a talajt. A mai szabadelvű és szekularizált állam megtartásához más hatalmakra és erőkre van ráutalva. Vagyis létezik valami elengedhetetlenül szükséges a pluralista demokrácia számára, ami nem a politika területén helyezkedik el. Mik volnának ezek? Talán a nem kormányzati szervezetek (NGO), amelyek civilnek, függetlennek és semlegesnek mondják magukat? Valójában nem azok, csak ezt a megtévesztő álarcot öltik magukra. Láthatóan nagyon kínálják segítségüket a kormányzatoknak.

Húsvét 4. vasárnapja „A” 2020. május 3.

1./ A papság: jel. Mindenütt jelekkel találkozunk: pl. a közlekedési táblák tájékoztatnak és utat mutatnak. A templomok tornyai nem csak a harangok elhelyezéséül szolgálnak, de a település fölé magasodva az „odafönt valókra” (Kol 3,2), Istenre utaló jelek. Ma, a papi hivatások világnapján a papságról, mint jelről elmélkedünk. „A pap, aki Isten országáért lemond a házasságról (Mt 19,12), ugyancsak a jel szerepét tölti be: másokért élő ember lesz. Persze a házas ember is másokért élő; de míg ő a családjáért él, a pap voltaképpen minden emberért él. Hogy azonban szíve készséges és nyitott lehessen erre a feladatra, ahhoz szabadnak kell lennie. A papi nőtlenség ezért a szabadság jele, a szabadság viszont a szolgálatra való.” (Szent II. János Pál pápa 1979.04.08.-i leveléből)