Lelkipásztori levél, 2019.04.07.

Kedves Testvérek!                                                                                

 

1./ A hit továbbadása minden megkeresztelt kötelessége.

     A hit továbbadása – az apostolkodás – alapvetően  három módon történhet:

        élő szóval; hiszen „hogyan higgyenek abban /Istenben/, akiről nem hallottak?” (Róm 10,14)

        közbenjáró imával; „imádkozunk értetek, hogy /Isten/ akaratát teljesen megismerjétek... így majd az Úrhoz méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint.” (Kol 1,9-10)

        felajánlott áldozat és szenvedés által; „örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének az Egyháznak a javára.” (Kol 1,24)

Lelki otthonunk az Egyház, 12. - 2019.04.01.


1./ Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepén évek óta megrendezzük a lelki adoptálás szertartását a farkasréti templomban. Minden évben 15-20 hívő – nők és férfiak – vállalják a lelki adoptálását egy abortusz által veszélyeztetett magzatnak; ami abból áll, hogy  kilenc hónapon át naponta imádkoznak életének megmentéséért, valamint azért, hogy születése után törvényes és tisztességes életet élhessen. Azon túl, hogy hiszünk az imádság kegyelmi erejében, ennek a szertartásnak jelzés értéke is van. A lelki adoptálást vállalókban erősödik keresztény identitásuk, vagyis az a tudat, hogy nekünk küldetésünk van ebben a veszélyeztetett világban. A házasságot és a magzatok életét sokféle veszély fenyegeti: egzisztenciális nehézségek, a férfi és nő életszövetségét meghamisító élettársi viszony terjedése, az azonos neműek családként való elismerése, a gender-ideológia. Egy ilyen kusza és meghamisított világban a keresztény tanítást valló és élő hívő ember hovatovább életidegen csodabogárként hat. Valójában a keresztény ember nem csodabogár, hanem világító szentjánosbogár. A szentjánosbogár onnan kapta nevét, hogy Keresztelő Szent János vértanúságának ünnepén, június 24-én és annak környékén röpköd a legtömegesebben. Nos, a keresztényeknek küldetésük van ebben az elkereszténytelenedő világban. Identitással rendelkezőknek kell lenniök.

Lelki otthonunk az Egyház, 11. - 2019.03.25.

1./ 100 éve – 1919. március 21-én -  kiáltották ki a magyar kommünt, a Tanácsköztársaságot.

     Tanulságos, és történelmileg hiteles sorokat olvashatunk a 100 évvel ezelőtti eseményekről Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök Soliloquia-jában. Prohászka naplószerű följegyzéseit lelki napló-nak kezdte; majd az 1911-1922 közötti szakaszban a világ ügyeit is lejegyezte, de ezeket mindig a hit megvilágításába helyezte – írja Schütz Antal, a püspök írásainak sajtó alá rendezője. Áttekintve az 1919-es esztendő feljegyzéseit, érdemes néhány igen jellemző epizódot kiemelni.

Lelki otthonunk az Egyház, 10. - 2019.03.18.

1./ Jövőtlen nemzedék – ezt szokták mondani a  mai fiatalokra. Egyetemre járnak, nyelveket beszélnek, egy jövendőbeli középosztály tagjai lehetnének, mégis jövő nélkül élnek. Mi az oka? A korosztályukban magasnak mondható munkanélküliség? A természetfeletti világ kiiktatása életükből? Valószínűleg mindkettő. Vajda János költőnket a XIX. században sokat foglalkoztatta a végtelenség és az örökkévalóság. A XXI. század embere azonban túlontúl be van zárva ebbe az immanens világba, amit evilágiságnak mondunk. Hiányzik a transzcendencia, vagyis az, ami túl van ezen a látható és fogható világon. Idős korban azonban az ember egyre nyitottabbá válik a transzcendens felé. A fiatal a jelenben él és kevésbé gondol a jövőre; az idősebb embernak már múltja van, és egyre többet gondol a jövőre: a transzcendens, természetfeletti világra. A hívő keresztényt foglalkoztatja az a kérdés is: milyen lesz a jövő egyháza? Milyen lesz az a plébánia, ahol most élek?