Úrnapja „A” 2020. június 14.

1./ „Az Úr nem ment el, itt maradt.” - Ezzel a sorral kezdi Babits Mihály Eucharistia c. versét. Ennél tömörebben nem is lehetne kifejezni mai ünneplésünk tartalmát. Ha olyan valaki távozik el az élők sorából, akit nagyon szerettünk, nehezen tudjuk elviselni elvesztését. Ilyenkor azzal szokás vigasztalódni, hogy ő nem ment el közülünk, mert itt maradt az emléke, életműve, tanítása. Jézus esetében azonban többről van szó, mint vigaszról. A mai napon örömről van szól. Jézus esetében nem arról van szó, hogy ő itt maradt tanításában, életművében; Jézus nem emlékében van itt, hanem Ő maga van itt az Oltáriszentségben. Valóságosan van jelen az Eucharisztiában.

Boldogságok, 9. - 2020.06.08. - elmélkedés fiataloknak és felnőtteknek

Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9)

 

1./ XVI. Benedek pápa A názáreti Jézus c. könyvében először is e boldogságmondás világtörténelmi hátteréről szól. Lukács evangéliumában Jézus születését Augusztusz császár uralkodása (Kr.e. 30 – Kr.u.14.) idejére teszi (vö. Lk 2,1). A római császárt úgy dicsőítették, mint „az egész emberi nem üdvözítőjét” és mint a nagy békehozót. Előzőleg a császár már használta az „oikoumené békeszerzője” - a lakott föld békeszerzője – címet. Izraelben ez a hívőket Salamonra emlékezteti, akinek a neve a shalom, a „béke” szót tartalmazza. Az Úr megígérte Dávid királynak, hogy az „ő napjaiban Izrael békében élhet”, valamint azt is, hogy Dávid fia, Salamon „az én fiam lesz és én az ő atyja leszek” (1Krón 22,9köv.) Ebben az összefüggésben Salamon mintegy Jézus előképe lett, mert Jézus – mint Isten Fia – azért jött, hogy békességszerző legyen Isten és ember között. Jézus születésekor a pásztoroknak megjelenő angyalok így dicsőítették Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14)

Minden forrásom belőled fakad, 24. - 2020.06.08.

1./ A diaszpóra-lét veszélye.

 

A Kr. e. I. században a zsidóság egy része szétszórtságban, diaszpórában – ma úgy mondanánk: emigrációban – élt a hellenista, pogány világban; amint a mai európai keresztények is diaszpórában, kisebbségben élnek ebben a posztmodern, posztkeresztény társadalomban. A diaszpóra-lét mindig azzal a veszéllyel jár, hogy előbb csak szimpatizál az őt körülvevő pogány-ateista környezet életmódjával, majd át is veszi annak életmódját, erkölcsiségét. Vajon nem ennek vagyunk tanúi ma is, amikor a szabad szerelem, a házasságot megelőző élettársi viszony nagyon sok keresztény fiatal életmódjává vált?

A Kr. e. I. században a hellenista, pogány életmód próbára tette a diaszpórában élő zsidóság hitét. Nekik íródott az ószövetségi szentírás Bölcsesség könyve, amely fel akarta rázni a lelkiismeretüket. A könyv 2. fejezete előbb felvázolja a pogány görög bölcsek (pl. Epikurosz, sztoikusok, stb) életfilozófiáját, mely szerint az élet egyszeri és megismételhetetlen, ezért ki kell azt élvezni:

Szentháromság vasárnapja „A” 2020. június 7.

1./ A nevelőszülői rendszerről mindenki hallott. A kormányzat célja, hogy minél több gyermek családban nevelkedjen fel, és ne intézetben. Hazánkban húszezer körül van azoknak a gyerekeknek a száma, akik nevelőszülőknél vannak elhelyezve. Jó esetben a nevelőszülő nem csak a jövedelemért vállalja ezt a feladatot, hanem igaz szeretetből, s így hozzájárul a rábízott gyermek családi életre neveléséhez. Sok jó példa van, ahol a nevelőszülők saját gyermekükként bánnak a neveltjükkel.