Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

Kedves Testvérek!

„Krisztus meghalt bűneink miatt.” (1 Kor 15,3)

1./ A koronavírus-fertőzés egyik tünete, hogy a beteg elveszíti szagló- és ízlelő-érzékét. Van, akinél ez hónapokig is eltart. A tömeges megbetegedések és halálozások hatására az emberek félnek a vírustól. A felelőtlen vírustagadók lekicsinylik ennek a testi fertőzésnek a veszélyét.

Van egy láthatatlan lelki vírus is, melynek következtében a világ elvesztette a bűn iránti érzékét. Lekicsinyli a veszélyt, bűnöcskékről beszél, hibákról. Az emberek félnek a testet megfertőző vírustól, a ráktól, a levegő szennyezettségétől, de nem félnek a lelket fertőző bűn vírusától. Pedig Jézus szerint nem a test elpusztítójától kell félni, hanem a lélek elpusztítójától. „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani.” (Mt 10,28) A bűn a lelket pusztítja, ezért a bűntől kellene félni.

„Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” (Jn 13,15)

1./ Az utolsó vacsorán történtekből Szent János apostol a lábmosás eseményét mondja el, s az utolsó vacsora emlékmiséjének evangéliumaként ezt halljuk. (Jn 13, 1-15) A történetet lezáró mondat így hangzik: „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Mire adott példát Jézus: a lábmosásra? Nem, hanem az alázatra. A keleti protokoll szerint a vendégek lábainak a megmosása a (rab)szolgák feladata volt. Az utolsó vacsorán viszont Jézus, az Úr és Mester az, aki megmossa tanítványainak lábát. Ezzel a rendhagyó cselekedettel Jézus azt juttatta kifejezésre, hogy alázat nélkül senki sem lehet az ő igazi követője.

I. 1./ Az emberi igazságosság/igazságtalanság

Jean-Marie Lustiger bíboros (1926-2007) írja: „Az emberiség jövője az igazságosságra épül, követve a lelkiismeret ítéletét, amely felismeri és elutasítja a rosszat. Minden olyan társadalom, amely erre nem hajlandó, a korrupció és a maffiák hálójába kerül, kikerülhetetlenül rohan a vesztébe, s pusztítja el gyermekeit.” (Emberhez méltóan, 49) A borúlátó gondolatok megfogalmazása (1995) után közel harminc évvel megvalósulni látszanak a leírtak. Az igazságosság megcsúfolásának sok példája közül elegendő említeni az utóbbi években iparággá fejlődött börtönbizniszt, amikor az elítéltek – ügyvédek közreműködésével – milliárdokat pereltek ki a magyar államtól a fogvatartás „embertelen” körülményeire hivatkozva (pl. hogy a nap keveset süt be a cellájába). Trócsányi László jogászprofesszor, volt igazságügyminiszter ezért is mondhatta, hogy a földön nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás.

1./ A szofisták és a média

Néhány évvel ezelőtt történt. Egy napsütéses kora délután Sándor György humoralistával együtt utaztunk a 8-as buszon Farkasréten. A csuklós busz hátuljában vidám alsó tagozatos gyerekek hangoskodtak. „Nézd, milyen aranyosak!” – jegyezte meg Gyuri, majd szokrateszi bölcsességgel tette fel a kérdést: „és belőlük lesznek az utálatos felnőttek?”

Ez a kérdés megragadt bennem, és mint általában a sándorgyuris mondatoknak, ennek is van utóélete. Mitől lesznek a nyitott szellemiségű, egészséges gondolkodású gyerekekből „utálatos” felnőttek? A környezetüktől. A környezetükben domináns szerepe van a médiának. Jó egy hete találomra bekapcsoltam a Duna televíziót. Éppen a több évtizedes múlttal rendelkező Rex felügyelő sorozat kanadai változatának egyik epizódja ment. Gondolom a gyerekek is szívesen nézik a krimit, ha másért nem, a nyomozó farkaskutya miatt. Az epizódban helyt kapott napjaink egyik fősodratú gondolata: a gender. Oly módon népszerűsítette – hogy ne mondjam: reklámozta – a nemi identitás szabad megválasztását, hogy egy édesanya szereplő kedvezően fogadta gyermeke bejelentését, hogy ő most eldöntötte, fiúból lány lesz. Ügyes csomagolás a gender-lobbi részéről. Ügyes árukapcsolás. Másik oldalról nézve viszont: a gyermekek megrontása. Mert létezik a gondolkodás megrontása is, nem csak a fizikai megrontás.