Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ Iskolai hittanóra keretében első osztályos gyerekek látogattak el a farkasréti templomba.

Többen közülük már ismerték a templomot, mások most voltak itt először. A színes ablakokon át beszűrődő napfény meghitt légkörében röviden szóltam a szentek közbenjárásáról – Mindenszentek templomáról lévén szó –, mindegyikük megkondíthatta a kis harangot, végül pedig egyik hívőnk ajándékaként karamell cukorkát is kaptak. Visszatérve iskolájukba, nagy örömmel számoltak be templomi élményeikről az etika-órára járó osztálytársaiknak. Napokkal később egyikük édesanyjával találkoztam, aki azt újságolta, hogy kisfia milyen örömmel számolt be otthon a templomlátogatásról.

     Nem úgy azonban az iskolában maradt osztálytársak. Az etika-órás osztálytársak – talán meglepő módon – gúnnyal reagáltak beszámolójukra, s még másnap is tartott a gúnyolódás. Vajon miért gúnyolódtak? - kérdezhetjük. Irigységből! Irigyelték tőlük lelki örömüket. Ennek a megállapításnak két gondolatát szeretném bővebben kifejteni. 

1./ Szent Adalbert püspök és vértanú, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye védőszentjének ünnepén az előesti vesperás olvasmányát a Jelenések könyvéből (3,10-12) olvassuk. Szent János evangélista – a könyv szerzője – ebben a szakaszban a kisázsiai Filadelfia keresztényeit dícséri, amiért kitartottak a hit tanításában. Buzdítja is őket, hogy ragaszkodjanak továbbra is ahhoz, amijük van – a hagyományhoz és a kegyelmi állapot megőrzéséhez –, hogy senki el ne vegye jutalmukat. A jutalom leírása jelképes: „a győztest oszloppá emelem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét...” (Jel 3,12) A név bevésése azt jelenti, hogy bekebelezik Krisztusba. 

1./ Tékozló világban élünk!

     Amikor ezt állítom, elsősorban nem arra gondolok, amiről manapság sokan és sokat beszélnek: a föld energiakincsének, az esőerdőknek és a víznek az eltékozlására. Erre is gondolhatnánk, de ennél sokkal súlyosabbról van szó: az erkölcsi és vallási értékek tékozlásáról; a lelki értékek tékozlásáról. Ez a primér probléma, a természeti erőforrások eltékozlása már az áttét. A mai társadalom betegsége a rákbetegséghez hasonlítható. A baj gyökere abban leledzik, amiről már Szent Pál apostol írt: „A halhatatlan Isten fönségét fölcserélték a halandó ember képmásával.” (Róm 1,23). Vagyis Isten helyére az embert tették. Mit lett ennek a következménye? Az, hogy „Isten romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.” (Róm 1,28-29)

1./ Napjainkban az Európai Únió vezetői gyakran hivatkoznak arra, hogy az Únió egy értékalapú közösség, s ezen értékek közé sorolják a szolidaritást. Okkal emlegetik ezt, így akarnak nyomást gyakorolni a migránsok befogadása ellen küzdő államokra. Nekem úgy tűnik, hogy az Únió nem annyira értékalapú, mint inkább érdek-alapú közösség. Nem annyira a keresztény értékek a fontosak, mint inkább a politikai-gazdasági-pénzügyi érdekek. A keresztény identitását elhagyó Európát már régen nem a keresztény értékek irányítják, hanem az önös érdekek. Ennek alátámasztására elegendő azokra a keresztény tanítással szöges ellentétben álló törvényekre utalni, melyeket az utóbbi évtizedekben vezettek be több országban: abortusz, eutanázia, azonos neműek  házassága, stb.  Fájdalmas tény, hogy Európa elvesztette keresztény identitását, öntudatát.