Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ Tékozló világban élünk!

     Amikor ezt állítom, elsősorban nem arra gondolok, amiről manapság sokan és sokat beszélnek: a föld energiakincsének, az esőerdőknek és a víznek az eltékozlására. Erre is gondolhatnánk, de ennél sokkal súlyosabbról van szó: az erkölcsi és vallási értékek tékozlásáról; a lelki értékek tékozlásáról. Ez a primér probléma, a természeti erőforrások eltékozlása már az áttét. A mai társadalom betegsége a rákbetegséghez hasonlítható. A baj gyökere abban leledzik, amiről már Szent Pál apostol írt: „A halhatatlan Isten fönségét fölcserélték a halandó ember képmásával.” (Róm 1,23). Vagyis Isten helyére az embert tették. Mit lett ennek a következménye? Az, hogy „Isten romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.” (Róm 1,28-29)

1./ Napjainkban az Európai Únió vezetői gyakran hivatkoznak arra, hogy az Únió egy értékalapú közösség, s ezen értékek közé sorolják a szolidaritást. Okkal emlegetik ezt, így akarnak nyomást gyakorolni a migránsok befogadása ellen küzdő államokra. Nekem úgy tűnik, hogy az Únió nem annyira értékalapú, mint inkább érdek-alapú közösség. Nem annyira a keresztény értékek a fontosak, mint inkább a politikai-gazdasági-pénzügyi érdekek. A keresztény identitását elhagyó Európát már régen nem a keresztény értékek irányítják, hanem az önös érdekek. Ennek alátámasztására elegendő azokra a keresztény tanítással szöges ellentétben álló törvényekre utalni, melyeket az utóbbi évtizedekben vezettek be több országban: abortusz, eutanázia, azonos neműek  házassága, stb.  Fájdalmas tény, hogy Európa elvesztette keresztény identitását, öntudatát.

Kedves Testvérek!                                                                                

1./ A hit továbbadása minden megkeresztelt kötelessége.

     A hit továbbadása – az apostolkodás – alapvetően  három módon történhet:

–        élő szóval; hiszen „hogyan higgyenek abban /Istenben/, akiről nem hallottak?” (Róm 10,14)

–        közbenjáró imával; „imádkozunk értetek, hogy /Isten/ akaratát teljesen megismerjétek... így majd az Úrhoz méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint.” (Kol 1,9-10)

–        felajánlott áldozat és szenvedés által; „örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének az Egyháznak a javára.” (Kol 1,24)

1./ Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepén évek óta megrendezzük a lelki adoptálás szertartását a farkasréti templomban. Minden évben 15-20 hívő – nők és férfiak – vállalják a lelki adoptálását egy abortusz által veszélyeztetett magzatnak; ami abból áll, hogy  kilenc hónapon át naponta imádkoznak életének megmentéséért, valamint azért, hogy születése után törvényes és tisztességes életet élhessen. Azon túl, hogy hiszünk az imádság kegyelmi erejében, ennek a szertartásnak jelzés értéke is van. A lelki adoptálást vállalókban erősödik keresztény identitásuk, vagyis az a tudat, hogy nekünk küldetésünk van ebben a veszélyeztetett világban. A házasságot és a magzatok életét sokféle veszély fenyegeti: egzisztenciális nehézségek, a férfi és nő életszövetségét meghamisító élettársi viszony terjedése, az azonos neműek családként való elismerése, a gender-ideológia. Egy ilyen kusza és meghamisított világban a keresztény tanítást valló és élő hívő ember hovatovább életidegen csodabogárként hat. Valójában a keresztény ember nem csodabogár, hanem világító szentjánosbogár. A szentjánosbogár onnan kapta nevét, hogy Keresztelő Szent János vértanúságának ünnepén, június 24-én és annak környékén röpköd a legtömegesebben. Nos, a keresztényeknek küldetésük van ebben az elkereszténytelenedő világban. Identitással rendelkezőknek kell lenniök.