Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ Apátlan nemzedék – ez a fogalom már évtizedek óta használatos. A csonka családban – rendszerint apa nélkül – felnövő generációkra értjük. Az apátlanság következményeit az egész társadalom megsínyli, mert tovább gyűrűzik, mint a vízbe dobott kő által kiváltott hullámok. Nem véletlen, hogy ez a szociológiai jelenség irodalmi alkotásokban is visszhangra talált. Az apátlanság hiányra utaló kifejezés, azonban látnunk kell, hogy ez már valaminek a következménye; olyan, mint a ráknak az áttétele. Pestalozzi svájci pedagógus, a neveléstudomány meghatározó személye már a XIX. század elején rávilágított egy mélyen igaz összefüggésre:

„Az apai hatalom szent! Az édesapák isteni intézményt képviselnek. A gyermekeknek mindenkor kötelességük édesapjukat úgy tekinteni és úgy tisztelni, mint isteni kéz felavatottját és megszenteltjét.”

Igaza van: ha elvetik a tízparancs 4. előírását, akkor annak messze ható következményei vannak.

1./ Szent József a dolgozó apa

Ferenc pápa: Patris corde – Apai szívvel kezdetű apostoli buzdításának 6. pontja a munka kérdésével foglalkozik – Szent József személyén keresztül. „Szent József ács volt, aki becsületesen dolgozott, hogy családja megélhetését biztosítsa.”

Szent II. János Pál pápa munkáról szóló szociális enciklikájában írja, hogy az embert a munka különbözteti meg az állattól. Az állat is tevékenykedik ugyan, hogy önmagát fenntartsa, de ezt a tevékenységét nem lehet munkának nevezni. (Laborem exercens, 1.) A bűnbe esett emberiség életében veríték és fáradság kíséri az ember munkáját (vö. Ter 3,17.). Ebből a szempontból a munka: a bűnért járó elégtétel, penitencia, vezeklés, amit jó szívvel vállal magára a keresztény ember. A munkának a megváltás rendjében betöltött szerepéről így ír a lengyel pápa: „A hívő keresztény munkájában Krisztus keresztjének egy kicsinyke részét találja meg és a megváltás ugyanolyan lelkületével fogadja el, mint amellyel Krisztus fogadta értünk a maga keresztjét.” (LE 124.) De mégis tudatában van a keresztény ember annak, hogy munkájával Isten országát építi és az „új ég és új föld eljövetelét készíti elő” (Jel 21,1). Ilyen értelemben mondja Szent Pál is, hogy „Istennek vagyunk munkatársai” (1Kor 3,9).

1./ Karikó Katalin (sz. 1955) szegedi kutató biológus a munkahelyén 1985-ben bekövetkezett létszámcsökkentés miatt családjával együtt az Egyesült Államokba költözött. 2013-ban azonban ottani laboratóriumát is felszámolták, ezért Németországba ment kutatásait folytatni. Itt szabadalmaztatta az általa kifejlesztett Pfizer-BioNTech-vakcinát, mely a koronavírus-járvány elleni hatékony ellenszernek bizonyult. Most, hogy idehaza a Széchenyi-díj mellett más kitüntetéseket is megkapott, úgy nyilatkozott, hogy köszönetet kell mondania azoknak, akik megnehezítették életét, mert ha Amerikában maradhatott volna a laboratóriumában, akkor nem lenne ma Pfizer-vakcina.

2./ A Patris corde – Apai szívvel c. apostoli levél 5. pontjához ez a történet is jól illik. Ferenc pápa a „teremtő bátorságú apáról”, Szent Józsefről azt írja, hogy a „nehézségek esetén ugyanis meg lehet állni, be lehet dobni a törülközőt, vagy lehet próbálkozni valahogy. Időnként épp a nehézségek hozzák elő azokat az erőforrásainkat, amelyekről azt se gondoltuk, hogy vannak.”

1./ „Ecclesia Mater” (az Egyház Anyja) kezdetű dekrétummal Ferenc pápa 2018-ban egy új liturgikus emléknapot vezetett be, melyet Pünkösdhétfőn ünnepelünk – idén május 24-én.

Az új emléknapnak szentírási hátteréül szolgál az a jelenet, amikor Jézus keresztje alatt ott áll Mária és a szeretett tanítvány, János apostol. Jézus ekkor így szól Jánoshoz: „Íme, a te anyád” (Jn 19,27). Ez az utasítás Jánoson keresztül minden mai kereszténynek szól: Mária a mi anyánk. Természetesen Mária nem fizikai értelemben, hanem lelki értelemben anyánk. Mária ott a kereszt alatt elfogadta Fia akaratát és azt, hogy bizonyos értelemben elveszítve Fiát, az egész emberiség Anyjává váljon.