Minden forrásom belőled fakad, 17. - 2020.04.13.

1./ Ismerjük fel az idők jeleit!

A történelmi események okait és összefüggéseit feltárni a történészek feladata. Meglátásaik megfogalmazására azonban csak bizonyos történelmi távlatból vállalkoznak. Napi történelmünk eseményei nem olyanok, melyek értelmezésére éveket várhatunk; az idők jeleit itt és most kell értelmezni.

A koronavírus járvány okát lehet tudományosan kutatni – ez a tudomány embereinek a feladata. Nyilvánvaló, hogy a vallással foglalkozó emberek (szándékosan kerülöm a „szakemberek” kifejezést, mert a vallás nem „szakma”, hanem hitbeli meggyőződés), tehát a hittudomány képviselői – a papok – is értelmezik a jelenlegi világjárvány próbatételét. Az nem vitás, hogy próbatételről van szó: a kereskedelmi és egészségügyi ellátórendszer próbatételéről, a családi összetartás és az emberi szolidaritás próbatételéről, nem utolsó sorban a hit próbatételéről van szó.

Húsvétvasárnap „A” 2020. április 12.

1./ „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok!” - hallottuk a mai szentleckében (Kol 3,1-4).

A mondat megértéséhez közelebb visz Aranyszájú Szent János magyarázata. A IV. században élt nagy egyházatya egyik húsvéti beszédében kettős föltámadásról szól: az első föltámadás a léleknek a bűnből való föltámadása, a másik föltámadás a test föltámadása. A bűnből való feltámadás már mindegyikünkkel megtörtént, amikor a keresztségben elnyertük a bűntelenséget, vagy a bűnbánat szentségében megszabadultunk személyes bűneinktől. Ezért mondhatja Szent Pál apostol, hogy „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok”.

Aranyszájú Szent János a bűnből való feltámadást nagyobbnak tartja a test feltámadásánál; a testi halál oka ugyanis a bűn volt, így tehát a testi feltámadás oka a bűnből való megszabadítás.

Nagyszombat, 2020. április 11. A keresztség a hit „demonstrációja”

1./ A demonstrációk korát éljük. A társadalom legkülönbözőbb csoportjai végeznek demonstrációt, azaz mutatják fel a maguk kívánságait. Demonstrálnak a pedagógusok, orvosok, gazdák, melegek (pride-fesztivál), de demonstrálnak az abortuszpártiak és a keresztény életvédők is.

 

Talán furcsa lesz, amit mondok, de valamikor régen a keresztség is egyfajta demonstrációszámba ment. Az ókori pogány társadalomban – amelyben a kereszténység született –, a felnőtt keresztelendők a megkeresztelkedés szertartásával mutatták be környezetük számára, hogy ők egy gyökeresen új életet kezdenek el.

Nagypéntek, 2020. április 10. Jézus szolidaritást vállalt minden emberért

Szent János evangélista passióját (18-19. fejezet) elolvasva nem véletlenül emelem ki a szolidaritás gondolatát. Az utóbbi években a migráns-invázió kapcsán, most pedig a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban sokszor hallunk a szolidaritásról, a közösségeken belüli felelősség- és segítségnyújtás kötelességéről. Szép példákat hallunk a szolidaritás megvalósulásáról, de olykor annak elmulasztásáról is értesülünk. Arra a kérdésre keresünk választ: mi a szolidaritás alapja?

 

A szenvedéstörténet (passió) tanúsága szerint Jézus minden emberrel szolidaritást vállalt, jóllehet ezt az emberiség nem érdemelte ki. Mivel támasztom alá ezt az állítást? Jézus a farizeusok – az „igazak” - szemében kihívóan viselkedett: szolidaritást vállalt a bűnösökkel, amikor szóba állt velük, sőt egy asztalhoz telepedett velük (Mk 2,16); bűnöket bocsátott meg (Mk 2,10); felülemelkedett az ószövetségi törvény korlátain, pl. a böjtön, szombat megtartásán (Mk 2,18-3,6). S hogyan reagáltak erre? Azt mondták róla, hogy megháborodott (Mk 3,21).