Lelkipásztori levél, 2019.10.20.

 

Kedves Testvérek!

 

1./ Felszínes látványvilágban élünk. Fennáll annak veszélye, hogy vallásosságunk is felszínessé válik. Konkrétumként említem: plébániánkon mindmáig összesen négy gyerek jelentkezett elsőáldozásra, holott az utóbbi években mindig húsz fő körül volt az elsőáldozók száma. Nem vigasztal, de espereskerületünk másik plébániáján még ennél is nagyobb visszaesés történt. Az iskolai hittanra beíratottak csak akkor lehetnek elsőáldozók, ha a plébániai felkészítésen is részt vesznek; ez a mi esetünkben kedden 17 órakor van. Nehézséget okozhat, ha pl. a gyermek különórán, edzésen vesz részt ugyanebben az időpontban. Erre az esetre is van azonban megoldás:

a vasárnap 9 órai szentmise után is tartunk elsőáldozási felkészítést, így egyszerre tud eleget tenni a szentmisén és a hittanórán való részvételnek. Amennyiben a szülők egyik lehetőséggel sem élnek, a gyermek nem lehet elsőáldozó. Éppen a lényegtől – a szentségi élettől – marad távol. Hasonló lenne ahhoz, mint aki leteszi a KRESZ-vizsgát, de vezetési gyakorlatra már nem megy el; nem fog jogosítványt kapni, azaz elmarad a lényeg.

Lelki otthonunk az Egyház, 28. - 2019.10.14.

1./ A nők pappá szentelését követelik Németországban.

Az oberzelli ferences nővérek rendfőnöknője – a 48 éves Katharina Ganz, 143 nővér rendi elöljárója – az egyházon belüli nemi egyenlőség megteremtése érdekében elengedhetetlennek tartja a nők pappá szentelését.

A Hittani Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria bíboros 2018. májusában nyilatkozatot tett közzé, melyben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes országokban még mindig megjelennek olyan vélemények, amelyek kétségbe vonják az Egyház tanítását, miszerint „az Egyháznak semmilyen módon nincs jogképessége arra, hogy kiszolgáltassa a papszentelést nőknek, és hogy ezt az ítéletet az Egyházhoz tartozó minden hívőnek véglegesnek kell tartani” (vö. Szent II. János Pál pápa 1994. május 22-én kelt, Ordinatio sacerdotalis kezdetű apostoli levele, 4).

Lelki otthonunk az Egyház, 27. - 2019.10.07.

1./ „Ferenc, építsd fel romba dőlt házamat!”

Ezt a címet adta előadásának Bruno Thevenin atya – a Teréz-misszió alapítója - , melyet szept. 28-án tartott a veresegyházi Szentlélek templomban, az imamozgalom XII. országos találkozóján. Párhuzamot volt a párizsi Notre Dame székesegyház nagyhétfőn (április 15.) történt leégése, és Assisi Szent Ferenc látomása között. Ferenc 1205-ben az Assisi határában fekvő San Damiano kápolnában imádkozva Jézus felszólítását hallotta: „Ferenc, menj, építsd fel romba dőlt házamat!” -Ferenc – társaival együtt – rendbe hozta a kis kápolnát, majd néhány év múlva III. Ince pápa elé járultak az új szerzetesrend működésének engedélyezéséért. A pápa eleinte tartózkodóan fogadta a koldusszegény társaságot, de amikor álmában azt látta, hogy a düledező lateráni bazilikát egy ilyen rongyos ruhába öltözött ember tartja meg vállaival, akkor engedélyezte a ferencesek rendjének működését. Szent Ferenc életének jeleneteiről később Giotto és tanítványai freskókat készítettek az assisi bazilikában. Ezek egyikén láthatjuk III. Ince pápa álmát.

Lelki otthonunk az Egyház, 26. - 2019.09.30.

1./ A sátán mindig belerondít a jóba.

Erre számos példát mondhatunk. A bibliai Jób története arról szól, hogy van egy istenfélő, derék ember, szép családdal, de a sátán belerondít életébe: előbb elveszti vagyonát, utána gyermekeit, legvégül pedig egészségét is. Ennek ellenére sem lázad Isten ellen, hanem azt mondja: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve.” (Jób 1,21)