Boldogságok, 10. - 2020.06.15. - elmélkedés fiataloknak és felnőtteknek

1./ A nyolcadik boldogságmondás három egymással összefüggő mondatból áll:

 

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10)

 

Jézus az üldözésről többször beszélt tanítványainak:

„Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” (Jn 15,18)

„Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn 15,20)

„Eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.” (Jn 16,2)

Minden forrásom belőled fakad, 25. - 2020.06.15.

1./ Mi a közös a koronavírus-járvány és a hit között?

Az, hogy mindkettő érintkezéssel terjed. De amíg a járvány terjedése ellen távolságtartással védekezünk, addig a távolságtartás nem csak a járvány terjedését, de a hit terjedését is akadályozza.

Elmélkedjünk arról, hogy milyen kihívást – mondhatnám úgy is, hogy milyen veszélyt és akadályt – jelent a vírus miatti bezárkózás, a szentmisétől és a szentségektől való távolságtartás a hívő embernek.

Úrnapja „A” 2020. június 14.

1./ „Az Úr nem ment el, itt maradt.” - Ezzel a sorral kezdi Babits Mihály Eucharistia c. versét. Ennél tömörebben nem is lehetne kifejezni mai ünneplésünk tartalmát. Ha olyan valaki távozik el az élők sorából, akit nagyon szerettünk, nehezen tudjuk elviselni elvesztését. Ilyenkor azzal szokás vigasztalódni, hogy ő nem ment el közülünk, mert itt maradt az emléke, életműve, tanítása. Jézus esetében azonban többről van szó, mint vigaszról. A mai napon örömről van szól. Jézus esetében nem arról van szó, hogy ő itt maradt tanításában, életművében; Jézus nem emlékében van itt, hanem Ő maga van itt az Oltáriszentségben. Valóságosan van jelen az Eucharisztiában.

Boldogságok, 9. - 2020.06.08. - elmélkedés fiataloknak és felnőtteknek

Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9)

 

1./ XVI. Benedek pápa A názáreti Jézus c. könyvében először is e boldogságmondás világtörténelmi hátteréről szól. Lukács evangéliumában Jézus születését Augusztusz császár uralkodása (Kr.e. 30 – Kr.u.14.) idejére teszi (vö. Lk 2,1). A római császárt úgy dicsőítették, mint „az egész emberi nem üdvözítőjét” és mint a nagy békehozót. Előzőleg a császár már használta az „oikoumené békeszerzője” - a lakott föld békeszerzője – címet. Izraelben ez a hívőket Salamonra emlékezteti, akinek a neve a shalom, a „béke” szót tartalmazza. Az Úr megígérte Dávid királynak, hogy az „ő napjaiban Izrael békében élhet”, valamint azt is, hogy Dávid fia, Salamon „az én fiam lesz és én az ő atyja leszek” (1Krón 22,9köv.) Ebben az összefüggésben Salamon mintegy Jézus előképe lett, mert Jézus – mint Isten Fia – azért jött, hogy békességszerző legyen Isten és ember között. Jézus születésekor a pásztoroknak megjelenő angyalok így dicsőítették Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14)