Évközi 13. vasárnap „A” 2017. július 2.

1./ „Hazátokban missziós munkára van szükség!” - ezt mondta Szent II. János Pál pápa 1991-ben, első magyarországi látogatása alkalmával. A Szent Pápa buzdítása mit sem vesztett aktualitásából. Hajlamosak vagyunk ugyanis némi lehangoltsággal azt mondani, hogy hazánk missziós terület lett. Mennyivel előremutatóbb azt mondani: missziós munkára van szükség.

Lelkipásztori levél, 2017-06-18

Kedves Testvérek!

 

1./ Sarlós Boldogasszony napja (július 2.) közeledtével elsősorban a gyermeket váró édesanyákat szólítom meg ezzel a lelkipásztori levéllel. Az ünnep elnevezése a középkori Magyarországot idézi, amikor az asszonyok sarlóval végezték az aratást. Az ünnep jellegzetesen magyar neve – Sarlós Boldogasszony – miért kapott asszonyi, vegetációs jelleget? - kérdezhetnénk. Ez összefügg a kenyérgabona aratásának megkezdésével, ami hagyományosan június végén (Péter-Pál napján), július elején szokott történni. A mindennapi kenyér a régi parasztok szemében az életet jelentette. A kenyeret – mint az élet szimbólumát – Isten ajándékának tekintették. Ebből adódott a párhuzam: az emberi élet is Isten ajándéka. Erre utaló kifejezéseink: „gyermekáldás” és „áldott állapotban lévő anya”. De hogy jön a képbe mindehhez a Boldogságos Szűzanya?

A szeretet öröme, 25. - 2017.06.05.

 

1./ A számokkal nem lehet vitatkozni. Tény, hogy az európai országok többségében csökken a népesség, és ami még ennél is vészesebb, hogy a szépkorúak aránya növekszik a fiatalokéhoz képest. Tény az is, hogy az európai országokban a házasságok fele, olykor még nagyobb arányban felbomlanak. A számok makacs dolgok, és árulkodóak is egyben. Arról árulkodnak, hogy a válás uralkodó irányzat lett. Az élettársi kapcsolatok rohamos növekedése pedig arról árulkodik, hogy még a katolikus népességben is elfogadott életformának számít a házasság nélküli együttélés.

A szeretet öröme, 24. - 2017.05.29.

 

1./ A házastársi és családi lelkiségről szól Ferenc pápa az Amoris laetitia apostoli buzdítás utolsó, kilencedik fejezetében. „Ha a családnak sikerül Krisztusban összegyűlnie, akkor ő összefogja és megvilágosítja az egész családi életet. A fájdalmakat és problémákat az Úr keresztjével egyesülve élik át, és őt átölelve el tudják viselni a legnehezebb pillanatokat is. A család keserű óráiban olyan egységben vannak az elhagyatott Jézussal, amely el tudja kerülni a szakítást... Másrészt, az öröm, a pihenés és az ünnep pillanatait is úgy élik meg, mint részesedést Krisztus feltámadásának az életteljességéből.” (315. 317.)

Ferenc pápa fontosnak tartja, hogy a családok „tudjanak találni mindennap néhány percet, hogy együtt álljanak az élő Úr előtt, mondják el neki a gondjaikat, imádkozzanak a családi szükségletekért, imádkozva valakiért, aki épp akkor nehéz helyzetben van, kérjék a segítséget, hogy képesek legyenek szeretni, adjanak hálát az életért és a jó dolgokért, kérjék a Szűzanyát, hogy anyai palástjával óvja őket. Egyszerű szavakkal kifejezve: ez az imádságos alkalom nagyon jót tesz a családnak... Az imádság közösen járt útja a szentmisén való közös részvételben éri a csúcspontját, főként vasárnaponként, a pihenés napján.” (318)