Házasság és család, 3. - 2017.09.18.

1./ A boldogulás vagy boldogság kérdésével már a múlt héten foglalkoztunk. A témát azért folytatom, mert történt a következő eset. Az iskolai hitoktató megkérdezte az egyik felső tagozatos diáktól – aki előző évben hittanra járt –, hogy miért választotta ebben az évben a hittan helyett az etikaórát. A diák azt válaszolta, hogy azért, mert amíg a hittanon csak egyféle információhoz jut, az etikaórán többféléhez, ez pedig hasznos lehet a későbbiek folyamán.

Lám, a boldogulás fontosabb, mint a boldogság. Mert igaza lehet a diáknak, hogy a hittanórán egyféle információhoz jut, ami a boldogulás szempontjából nem annyira előnyös, mint az etikaóra információja. De Jézusnak van két nyugtalanító kérdése: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16,26)

Házasság és család, 2. - 2017.09.11.

1./ Boldogság, vagy boldogulás? A két fogalom közötti különbségen azután gondolkodtam el, hogy egy több évtizedes pedagógus-múlttal rendelkező szerzetestanár közlését hallottam, aki tíz éven keresztül az egyik legpatinásabb – kollégiummal működő - egyházi középiskola igazgatója is volt. Elmondása szerint egy kezén meg tudja számolni azokat a szülőket, akik azt kérték tőle, mint igazgatótól, hogy „segítsék a gyermekemet boldoggá válni”. Vagyis nem azt kérték, hogy segítsék őket az életben való boldoguláshoz, hanem segítsék őket boldognak lenni. Boldoguláshoz vezethet, ha használható tudásban részesítik, pl. az informatika területén, vagy bármely tudomány területén. De mi kell a boldogsághoz? - ez itt a kérdés. S ezzel a kérdéssel – mint az idős paptanár mondta – kevés szülő foglalkozott. Hát ezért foglalkozom ezzel a kérdéssel ebben az elmélkedésben.

Házasság és család, 1. - 2017.09.04.

1./ Lábady Tamás alkotmánybíró halála (2017.08.11.) alkalmából a következő megemlékezés volt olvasható a Heti Válasz augusztus 17-én megjelent számában:

<„A gyermek az élet érinthetetlenségét már az anyatejjel szívja magába, tizenhét éves korára embertársaira a legnagyobb tisztelettel kell tekintenie.” - így indokolta a most 73 évesen elhunyt Lábady Tamás a Pécsi Ítélőtábla elnökeként híres ítéletét. Az Alkotmánybíróság korábbi elnökhelyettese 2008-ban nyolcmilllió forint megfizetésére kötelezte a társukat megölő két 17 éves fiú szüleit, amiért helytelenül nevelték gyermekeiket.>

Bizonyára nem véletlenül emlékeztek éppen ezzel az ítélettel a katolikus hite szerint élő nemzetközi hírű jogászprofesszorra. Ez az ítélet ugyanis iránymutató. Nem csak a bíróknak, de a szülőknek is. Mert minden szülő felelős a gyermekéért. Nem csak anyagilag, de erkölcsileg is. Hogy milyen felnőtt lesz a gyermekből, abban múlhatatlan szerepe van a szülőnek, a családnak. Ezt a felelősséget nem lehet áthárítani másokra, nem lehet áthárítani a társadalom egészére. Ha ez így van – márpedig Lábady Tamás híres ítélete ezt állapítja meg – akkor ez a szemléletmód más helyzetekre is igaz kell legyen. Például a nemi identitás kialakulásában.

Lelkipásztori levél, 2017-08-27

Kedves Testvérek!

1./ Szeptember hónapról a tanévkezdés és az Ars Sacra fesztivál jut eszünkbe.

Tanévkezdés: nem csak a diákoknak, de felnőtt híveinknek is. A plébániai hitoktatás minden korosztály számára biztosított (az elmúlt tanévben kialakult időpontokban, melyet szeptemberben fogunk hirdetni). Ez annyival több az iskolai hitoktatásnál, hogy a plébániai közösséghez való tartozást is erősíti. Nagyon ajánlott igénybe venni, nem csak az elsőáldozásra és bérmálkozásra készülőknek. Ez utóbbi két csoportnak szükséges is a 2018. tavaszára tervezett elsőáldozás és bérmálás előtt a plébániai hitoktatásban való részvétel. Bérmálkozás alsó korhatára: 12 év. Jelentkezési határidő: 2017. szeptember 17.