Címlap

Blogok

„Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21) – 2022.06.17.

1./ A mai evangéliumban (Mt 6,19-23) a valódi kincsgyűjtésről hallottunk. Az ókori emberek háborús helyzetben a földbe ásták kincseiket, abban a reményben, hogy a vészhelyzet elmúltával majd előássák. Így kerülhetett a földbe a IV-V. században Székesfehérvár környékén (Polgárdi és Kőszárhegy között) egy ezüst lakomakészlet, melyet egykori gazdag tulajdonosáról Seuso-kincsként ismert meg a világ, s amelyre 1970-ben bukkantak rá.

Jézus ezt a saját korában ismert kincsmentési szokást használja fel arra, hogy a legértékesebb kincsről szóljon. Az az igazi kincs, amely romolhatatlan és örök; ez pedig a mennyi jutalom. Amit evilági kincsnek tartottak – legyen az értékes ruha, pénz – az értékét veszti. A ruhát megeszi a moly, a pénzérmét elemészti a rozsda. Az, hogy ki mit tart igazi értéknek, meghatározza egész életét, minden tettét. Aki Isten szolgálatát tartja értéknek, az egész szívvel éli keresztény életét: a szíve ott van, ahol a kincse.

A lisszaboni szent: Páduai Antal – 2022.06.13.

1./ A Lisszabonban született Antalnak (1195-1231) annyi köze volt Páduához, hogy ott halt meg, és ott van eltemetve. Rövid 36 évet kitevő életének utolsó tíz évét Itáliában töltötte, mégis az egyik leginkább nemzetközinek számító szentek egyike. Tisztelete halála pillanatától kezdve elterjedt az egész világon. Legendáiból ered az a szoborábrázolás, mely szinte minden templomban megtalálható, amint karjában, vagy könyvén tartja a Gyermek Jézust.

„Sajnos, elfeledtük azt, hogy a legendák egyfajta rejtett nyelvet és kulcsrendszert jelentenek. Így mit jelent például az, hogy egy megnevezett tengerparti városkában csak a halak hallgatták meg a prédikációját? Nos, mit jelentenek éppen a halak? Azt, hogy akiknek a prédikáció szólt, ugyanoly süketek maradtak rá, mintha a süketség és némaság szimbólumainak tartott halaknak prédikált volna. A legenda jelképrendszere óvatos és ironikus ebben a képben; kifejezni akart csak és nem lázítani. De az utána következő századok nem vonták kétségbe, hogy valóban a halaknak prédikált...” (Ijjas Antal: Szentek élete II. 88)

Lelkipásztori levél, 2022.06.12

 

Kedves Testvérek!

 

1./ George Weigel: Kocka és katedrális c. könyve egy jó irodalmi érzékkel bíró hívőn keresztül jutott el hozzám. A történelemfilozófiai, történelemteológiai szemléletű könyv 2005-ben íródott, magyarul 2022-ben jelent meg. Címében két párizsi műemlékre utal: a Notre Dame székesegyházra és a Grande Arche kockájára. Utóbbit a nagy francia forradalom 200. jubileumán, 1989. július 14-én avatták fel. Diadalívre emlékeztető formája miatt – melynek magassága és szélessége egyaránt 110 méter körüli – kapta a „kocka” elnevezést. A washingtoni kutatóprofesszor szerző szimbólumot lát a két épületben: a katedrális az Istenre alapozott kultúra, a „kocka” az Isten nélküli kultúra jelképe.

Engesztelő szentségimádás háborús időkben – 2022.06.02.

1./ Az embereknek Istennel kapcsolatos magatartása háromféle lehet: hűséges, közömbös és isten-tagadó. A hűségesek a vallásgyakorló hívek, akik életüket Isten tanítása szerint élik. Az istentagadók az ateisták, akik tudatosan úgy élnek és gondolkoznak, mintha Isten nem létezne. A mi ún. nyugati társadalmunkban legtöbben a közömbösök közé tartoznak. A közömbösség illúzió, érzékcsalódás, amely által azt hisszük, hogy ha nem gondolunk Istenre, akkor szabadabban élhetünk, mert nem kell igazodnunk az Ő akaratához.

A szereteten múlik, hogy ki melyik csoportba tartozik. Aki szereti Istent, az hűséges hozzá; hasonlóan a házastársakhoz: aki szereti házastársát, az hűséges lesz hozzá és a hűséget nem érzi rabságnak vagy a szabadság korlátozásának. Akiből hiányzik az istenszeretet, az közömbös iránta vagy tagadja a létét. De amikor valami csapás, próbatétel éri az embert, akkor a közömbös ember lázad Isten ellen, mondván: hol van az Isten, hogy ez megtörtént velem?

 

Az emberiség legnagyobb csapásai közé tartozik a háború, mely most itt dúl a szomszédunkban.

A háború a gonoszság vállalkozása, ördögi vállalkozás, mert a sátán gyűlöli az irgalmat, s örömét leli a pusztításban. A háború oka legtöbbször a gazdag és hatalmas országok telhetetlensége, hogy erőszakkal megszerezzék a gyengébb és szegényebb országok természeti kincseit. Hányszor teremtettek zűrzavart és káoszt, hányszor kényszerítettek embereket menekülésre. Mennyi szétszakított család van, mennyi vér folyik istentelen és embertelen vezetők miatt? A háborúban az ember nem számít. Az az ember, akinek van egy szerető apja, anyja, felesége vagy férje, akit gyermekek várnak haza, az az ember a háborúban nem érték többé, egyszerűen csak halálra szánt anyagnak számít, akárcsak egy halált hozó fegyver. A háború az eltüntetésnek és megsemmisítésnek a műve. A háború maga a barbárság.