Címlap

Blogok

Lelki otthonunk az Egyház, 6. - 2019.02.18.

1./ A csodákért buzgón kell imádkozni. Szent II. János Pál pápa mondta ezt 1983-ban, első Lourdes-i zarándoklata alkalmával. Buzdításának indítéka az volt, hogy tapasztalta az ottani csodák számának csökkenését. Hosszú pápaságának ideje alatt soha nem látott számban végzett boldoggá- és szenttéavatásokat, ezzel is ösztönözve a helybéli keresztényeket a csodákért mondott imádságra.

     Ferenc pápa a héten hagyta jóvá többek között Boldog John Henry Newman bíboros szenttéavatását, illetve ismerte el Mindszenty József bíboros hercegprímás hősies erénygyakorlását. Ettől fogva Mindszenty Józsefet hivatalosan is megilleti a „tiszteletreméltó” titulus, ami azt jelenti, hogy most már az imameghallgatások és csodák kivizsgálása következik, melyet remélhetőleg hamarosan a boldoggáavatás követ majd.

Lelki otthonunk az Egyház, 5. - 2019.02.11.

1./ Korunk hitválságát az „Egyháztól való elfáradás” kifejezéssel lehet jellemezni – állapította meg Ratzinger bíboros egy 1995-ben tartott előadásán. Az egy emberöltővel korábbi generáció gondolkodásmódját az akkoriban hangoztatott mondás jól kifejezi: „Jézus igen – Egyház nem”.

Vajon mi alakította ezt a gondolkodásmódot? A média és a szórakoztatóipar.

   A kommunista rendszer még a 70'-es években is vasmarokkal szorongatta az Egyházat: a vallásos könyvek korlátolt példányszámban jelenhettek csak meg, a teljes Biblia kiadására is csak 1975-ben volt lehetőség. Ehhez képest a következő évtizedben – a kommunista rendszer végelgyengülésének idején – már lehetőség nyílt arra, hogy a nyugati országokból Jézusról szóló filmek bejöjjenek. A hívek olyannyira ki voltak éhezve az eddig tiltott alkotásokra, hogy nem csak mozikban, de még templomokban is vetítették ezeket a filmeket. Mivel abban az időben az angol nyelv nem volt favorizálva, a rockopera magyarra fordított szövegkönyvét jobb híján írógéppel sokszorosították. A film- és szórakoztatóipar azonban mindig az alkotások eladhatóságát tartotta szem előtt – abból jött a bevétel – és nem Jézus természetfölöttiségére helyezte a hangsúlyt.

Lelki otthonunk az Egyház, 4. - 2019.02.04.

1./ Tadeusz Dajczer: Elmélkedések a hitről  c. könyvében írja, hogy „a szekularizáció általánossá válásának következtében hiányzik belőlünk az Egyházról alkotott természetfeletti látásmód.” (180)

     Elgondolkodtató megállapítás. Milyen képe van a mai elvilágiasodott – úgy is mondhatnánk: hitét vesztett – embernek az Egyházról? Egyesek karitatív szervezetnek gondolják, mert a médiában sokat hallanak a Magyar Katolikus Karitászról, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatról, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetről. Ám az Egyház nem egyenlő a segélyszervezetekkel. Mások szolgáltató szervezetnek gondolják, amolyan rendezvényszervezőnek, amelytől meg lehet rendelni egy esküvőt, egy temetést. Ismét mások az Egyházban iskolafenntartót vagy egészségügyi ellátóintézményt látnak. Aki ezeken felül az elsőáldozással és a bérmálással hozza összefüggésbe az Egyházat, mint szentségkiszolgáltatót, nos az már valamilyen fokon vallásgyakorlónak számít.

     A 10 éve elhunyt Dajczer atya, a varsói egyetem egykori teológiaprofesszora Henri Daniel-Rops francia katolikus író „Nocturnes” című könyvéből idéz. A Kr. u IV. századból származó, s ma a tuniszi Bardo múzeumban megtekinthető mozaikon egy bazilika előcsarnokát és oszlopsorát látni, alatta rövid felirattal: „Ecclesia Mater Anya Egyház”  (Anyaszentegyház).

Lelki otthonunk az Egyház, 3. - 2019.01.28.

1./ Kinek van igaza? Ezzel a kérdéssel sokszor találkozunk életünk során, de különösen napjaink plurális társadalmában, melyet a vallási, nyelvi, kulturális, etnikai, faji, gazdasági választóvonalak osztanak meg. A megosztottság korunk alapélménye. Ebben a megosztott társadalomban ki-ki a maga identitását, szabadságát próbálja védeni, s eközben talán észre sem veszi, hogy a saját véleményének erőteljes, olykor ellentmondást nem tűrő hangoztatása sérti a másik embert, aki ugyancsak a maga önazonosságát szeretné megvédeni. A közelmúltban egy nyugdíjas hívőnk - korábban matematikus – a következő összetett kérdéssel fordult hozzám: „Az egymással konfliktushelyzetbe kerülő emberek nem kis örömmel hangoztatják, hogy saját állításuk az igaz. Mindegyik a maga igazát hangoztatja. Így nem jutnak közös nevezőre. Krisztus mikor hivatkozott saját igazára? Kinek van hát igaza? Ha a vitatkozók egyike-másika – jobb esetben mindkettőjük – a Biblia szerint akar élni, mit kell tennie,” A karácsonyi készület sűrűjében nem volt időm a kérdéssel foglalkozni, ám a minap kaptam egy amerikai rövidfilmet, mely ugyancsak ezt a kérdést veti fel: kinek van igaza?